Krisztina Antiquariat

50. könyv és papírrégiség aukció

Tartalma: az első levél üres. A harmadik oldalon a füzet címe: „Elvirágzott kikelet / 1897 / Endrődi Sándor”. A következő lapokon, a zömmel cím nélküli versek kezdő sorai szerint: Szeresd a szépet igazán, (1 versszak) , Az a tavasz..., (cím) Az a tavasz: elvirágzott! (2 vsz.) , Mondhatatlan vágy lobogtat, (2 vsz.) , Úgye jó itt a szabadban? (3 vsz.) , Suttognak a nefelejcsek, (3 vsz.) , Ott távol valahol, (2 vsz.) , Tele van a mező virággal, (1 vsz.) , De jó itten, jaj de jó itt, (2 vsz.) , Mért ne lennél herczegnő te, (4 vsz.) , Mit parancsolsz drága urnőm? (3 vsz.) , Azt hiszem, hogy a virágok, (2 vsz.) , Kocsikázunk. Körülöttünk, (3 vsz.) , Kalásztenger aranyából, (3 vsz.) , Végre egy utszéli csárda! (2 vsz.) , Sebes zápor kerekedik, (3 vsz.) , Álom száll a róna tájra, (3 vsz.) , Epilóg, (cím) Sok tavasz lesz még a földön (9 sor) , Önvád, (cím) Oh én szerelmem! édes asszony (9 vsz.). Alatta dátum: [1897] „dec. 15. Endrődi Sándor”. Az utolsó oldalon: Utóirat, (cím) Gyakran elszakítom lelkem a lelkedtől (2 vsz.). Alatta: „Budapest 898 jan. 25 Endrődi Sándor”. A versszakok, egy kivételével mind négysorosak. „Volt néhány esztendő Arany János halála és Ady Endre megjelenése között, amikor nem egy jó ízlésű, irodalmat szerető és olvasó ember Endrődi Sándort tartotta az akkor élő legjobb magyar költőnek. Még az olyan jelentékeny költőtársak is lelkesedéssel írtak róla, mint korábban Reviczky, később Kosztolányi. Gyors elfeledettsége, költői életművének kimaradása irodalmi köztudatunkból ugyanolyan érthetetlen és indokolhatatlan, mint Ábrányi Emilé. ... Irodalomtörténeti feladataink közé tartozik végre igazságot szolgáltatni emlékezetének, és méltó helyére helyezni költészetünkben.” 16 sztl. levél. Zsinórfűzéssel, kőnyomatos, aranyozott, dombornyomással díszített, poncolt papírborítóban. A hátsó borító belső felén Seefehlner J. L. pesti, Váci utcai papírkereskedésének reklámbélyegével. 17,6 cm. Jó állapotban.