Virág Judit Galerie und Auktionhaus

Auktion

Olaj, vászon, 70,5x66,5 cm
Jelezve balra lent: Derkovits

OEUVRE-JEGYZÉK: 401. In.: Körner Éva: Derkovits Gyula. Corvina, Budapest, 1968.

FELTEHETŐLEG KIÁLLÍTVA:
-Derkovits Gyula festményei és Mészáros László szobrai. Tamás Galéria, Budapest, 1929. október 5–15. katalógus: 11.
-A Képzőművészek Új Társasága KUT kiállítása. Nemzeti Szalon, Budapest, 1930. január, katalógus: 63.

KIÁLLÍTVA:
-Derkovits Gyula gyűjteményes kiállítása. Ernst Múzeum, Budapest, 1934. október, katalógus: 132. vagy 147.

REPRODUKÁLVA:
-Ártinger Imre: Derkovits Gyula. Bistrai, Budapest, 1934. 3. kép
-Körner Éva: Derkovits Gyula. Corvina, Budapest, 1968. 184. kép

A kikötő, mint téma

Derkovits művészetében két markáns tematikai egység körvonalazódik az 1927-es hazatérést követően. Az egyik, az otthon-ciklus, mely nyugalmával, emberléptékű tereivel, az enteriőrök melegségével szöges ellentétben áll a második csoporttal, az utca-képekkel. Utóbbi ciklus a nagyváros feszültséggel, zilált áramlással átjárt világát idézi meg, a téma nyilvánvaló mozgalmasságával. Ehhez tartoznak többek között a festő kikötőképei is.
Derkovits 1927-től egy évet élt Újpesten. Lakhelye sok újat hoz témaválasztásában, így jelenik meg festészetében a rakparti rakodómunkások, halászok, később pedig a hajógyári munkások figurái és azok mindennapi élete. Vonzódása a témához láthatóan mély, hisz VI. kerületi, Hunyadi téri lakásából is visszajár ide a festő. „ … kijárunk a megyeri ingyenstrandra rajzolni. Kora reggeltől késő estig ott vagyunk. Amint festeni kezd, a gyerekek körülállják. Ez soha nem zavarta. A gyerekek érdeklődnek, meghallgatja véleményüket, beszélet, néha játszik is velük. …” – írja visszaemlékezéseiben felesége.
A kikötő tematika szorosan összefügg Derkovits tudatosan vállalt művészi szándékaival: a proletársors gyötrelmeinek bemutatásával, a társadalomi igazságtalanságok feletti ítéletmondással. „Mint festőnek és mai embernek, érzem, hogy kötelességem az életünk és társadalmunk jelenségeit maradék nélkül kifejezni” - vallotta tudatos művészi és világnézeti elhivatottsággal. Alkotásai – csaknem kivétel nélkül – kritikai hangvételűek, melyhez Derkovits új képszerkesztési megoldásai is nagyban hozzájárultak.


Új komponálási elve: a montázs

A korai, árkádia-tematika, majd az emigráció expresszív időszakát követően Derkovits 1927-től dolgozza ki sajátos konstruktív képalkotásai módszerét, mely egyedülálló a magyar művészet történetében. A német és főként az orosz filmekre jellemző montázstechnika inspirálta új komponálási gyakorlatát. A két-dimenziós síkra, azaz a vászonra fontossági sorrendjükben kerülnek „kiterítésre” a motívumok. A részletek a festői szabadságtól függően hol túlzóan felnagyítva, hol más motívumokkal átmetszve, vagy éppen azokkal áthatásban jelennek meg, legtöbbször a látvány perspektívájának hagyományos rendszerét is felülírva. Derkovits felborítja a távlat szerkesztésének és a testek modellálásának szabályos, évszázados hagyományait, hogy festményein a térbeli viszonyok és a látható motívumok a festő expresszív és/vagy konstruktív megítélése szempontjából kapják meg helyüket és szerepüket a kompozícióban.
Ez a merész, és ekkor még szokatlan komponálási elv sokáig visszhang nélkül maradt a magyar művészetben, csak később, Vajda Lajos és Korniss Dezső 1930-as években készült alkotásaival válik általánossá a progresszív tendenciákon belül.


Derkovits elhivatottsága

„Derkovits Gyula jelentősége abban van, hogy ama ritka festők közé tartozik, akik 1920 és 1940 között semmiféle meg¬alkuvást nem viseltek el, sem művészi stílusban, sem világszemléletben. Az igazságkeresők vonalába tartozik, és a magyar festészetnek a Vajda előtti állapotát a legtisztábban fejezi ki.” – írja Derkovitsról Hamvas Béla, s talán nem minden ok nélküli életművét olyan alkotókéval emlegeti együtt, mint Ferenczy Károly, Gulácsy Lajos vagy Csontváry-Kosztka Tivadar. Derkovits nem pusztán egyike legtehetségesebb képzőművészünknek; azon kevesek közé tartozik, akik a kivételes festői kvalitások mellett, tettvággyal és elhivatottsággal élték meg választott hivatásukat. Pályájából a 20. századi magyar művészet egyik legfontosabb alapvonása olvasható ki: többnek lenni, „egyszerű” művésznél – s Derkovits azon kevesek közé tartozott, akinek ez sikerült.

Kaszás Gábor