Honterus Antiquaritat

74. Bücherauktion

Una cum Glossis. Cum privilegio Gregorii XIII. Pont. Max. & aliorum Principium. Permittende Sede Apostolica; atque cum populi romani licentia.
Venetiis [Velence], 1584. Nyomda nélk. [80] p. + 2704 számozott hasáb (oldalanként 2 hasáb elrendezéssel) + [114] p.
A kánonjog gyűjteménye XIII. Gergely pápa rendelete óta (1580) Corpus Iuris Canonici (=’A kánoni jog gyűjteménye’) címet visel. Az öt részből (Gratianus Decretuma, IX. Gergely decretalisai, VIII. Bonifác Liber sextusa, a Clementinák, XXII. János pápa Extravagantese) álló gyűjtemény első, egyben alapvető részét Gratianus kamalduli szerzetes állította össze Bolognában 1140 körül oly módon, hogy a római jog rendszere alapján a korábbi kánoni gyűjteményekben talált joganyagot rendszerezte és abból az ellentmondásokat kiküszöbölte (Concordantia discordantium canonum [Az egymásnak ellentmondó kánonok egyeztetése], Decretum [= rendelet]). A mű három részből áll, az első 101, önmagában is több fejezetre (canones) oszló osztályban (distinctiones) a jogforrásokat, az egyházi személyeket és az egyházi hivatalokat tárgyalja; a második 36 jogesetben (causae) a legkülönfélébb ügyekkel foglalkozik, jogeseteihez jogi kérdések (quaestiones) kapcsolódnak, melyek a korábbi gyűjteményekből vett jogi előzmények (auctoritates) alapján dicta-ban (= ’mondások’) nyernek megoldást (a 33. causa 3. quaestiója magában is önálló értekezés a bűnbánat szentségéről); a harmadik rész öt osztályban (distinctiones) az istentisztelet szabályait veszi sorra; később 161 kiegészítést fűztek hozzá Paleae címen. Annak ellenére, hogy a szentszéki bíróságokon ez volt a legnagyobb tekintélyű kánoni gyűjtemény, és a gyakorlatban mindenütt ezt használták, soha nem emelkedett hivatalos rangra, mindvégig magángyűjteménynek tekintették. XIII. Gergely a középkori gyűjteménynek a correctores Romani (=’római javítók’) által kijavított szövegét ismerte el hitelesnek. A római jog gyűjteményének (Corpus Iuris Civilis) mintájára Bolognában a kánoni gyűjteményeket is kezdetben szóbeli, később tudományos-irodalmi jegyzetekkel látták el, ezek a sorok közé (interlinearis) vagy a szöveg margójára (marginales) feljegyzett magyarázatok a szöveg további megvilágítását szolgálták a párhuzamos helyek, a szabályok stb. feltüntetésével, idővel pedig glossa ordinaria címen mint gyűjtemény általános elismerést nyertek, amit idővel a kéziratokhoz és a nyomtatványokhoz is hozzákapcsoltak mint fontos tartozékot. A glosszákat a középkor legnevesebb jogtudósai (pl. III. Sándor pápa) fűzték a szöveghez, ennek nyomán elterjedt az elv, hogy „amit a glossza nem ismer el, azt a kúria sem tartja érvényesnek.” V. Pius pápa 1566-ban egy erre a célra létrehívott kongregációra bízta a kánonjogi korpusz elfogadott szövegének megállapítását, a correctores Romani (= ’Római javítók’) által kiigazított szöveg 1582-ben jelent meg először magába foglalva a teljes gyűjteményt. A gyűjtemény elejéhez az ősnyomtatványok mintájára Ludovicus Bologninus 1472-es Tabuláját (a dekrétálisok címrendjét követő konkordanciáját) csatolták, a Római Kiadás (Editio Romana, 1582) a lengyel domonkos Martinus Polonus (+ 1278) Margarita decreti című mutatóját is tartalmazta. A Decretum Gratiani (a gyűjtemény első, alapvető része) magában 1471-ben Strassburgban jelent meg nyomtatásban, ezt követően számos kiadása ismeretes. A jelen kötet Gratianus Decretumát tartalmazza a glossával együtt (!), eléje csatolták a „Notatu digna in glossis et novis notationibus” című mutatót, mely nem más, mint a glossa tárgymutatója, s jelentősen megkönnyíti a használatot és a szövegben való eligazodást. A kötethez csatolták a Canones poenitentiales quorum notitia viris ecclesiasticis est valde necessaria című, a bűnbánati gyakorlatot tárgyaló értekezést (coll. 2685-2696), továbbá a Canones Sanctorum Apostolorum per Clementem a Petro apostolo Romae ordinatum episcopum in unum congesti című, Római Szt. Kelemen nevéhez kapcsolt kánoni levelet Gregorius Haloander latin fordításában (coll. 2697-2704). Végül a kötetet a Margarita Decreti seu tabula Martiniana edita per Martinum ordinis Praedicatorum d˙omini) papae paenitentiarium et capellanum címet viselő, fentebbiekben említett, Martinus Polonus által összeállított mutató zárja (pp. Qqqq1-Yyyy5). Mivel a glossának máig nincs korszerű kiadása, az 1582-től megjelent glosszált kiadásoknak, így a jelen kötetnek is, nem csak bibliofil, de használati értéke is magas.
XVIII. század elején készült dúsan aranyozott gerincű egészbőr kötésben. Viseltes példány, a gerinc sérült.