34. Artikel
Szentendre, 1968, Czóbel Béla autográf levelezőlapja Sárdy Brutusnak
Czóbel Béla autográf levelezőlapja Sárdy Brutusnak.
A levél végén
Czóbel Béla Kossuth-díjas festő jól olvasható aláírása látható.
A levél szövege:
"Kedves Sárdy Brutus
Aug. 5-6. ika felé Pestre jövök. Légy szíves megírni készen vannak-e a képek és mennyi gubát hozzak. Várom válaszodat.
Szívélyes üdvözlettel
Czóbel Béla
Szívélyes üdv. Haulich Lenkének".
Kézzel írt, osztott hátlappal rendelkező, postai bélyegzéssel és keltezéssel ellátott (
"Szentendre 31/VII. 68."), tollal címzett (Feladó:
"Czóbel Szent Endre Ady E. u. 5.", Címzett:
"Sárdy Brutus festőművész Budapest, V. Kossuth Lajos tér Nemzeti Galéria"), jó állapotú levelezőlap.
A lapot nyomtatta az Állami Nyomda.
A levelezőlapot írta,
Czóbel Béla (Budapest, 1883. szeptember 4.– Budapest, 1976. január 30.) Kossuth-díjas avantgárd festő. A müncheni akadémián és Párizsban a Julian Akadémián tanult. Első kiállítása Őszi Szalonon: (Salon d’Automne). 1906-tól a francia fauves-okkal együtt szerepelt: Függetlenek Szalonjában (Salon des Indépendants). 1908 márciusában pedig önálló kiállítása nyílt a Berthe Weill Galériájában. Barátai közé tartozott Dunoyer de Segonzac, Georges Braque és Amedeo Modigliani. A "Magyar Vadak" jellegzetes képviselőjeként alapító tagja lett a "Nyolcak Csoportjának", bár csak az első tárlatukra küldött képet – jóllehet névleg mindvégig vállalta a csoporthoz tartozást. Az első világháború idején elmenekült Franciaországból és a hollandiai Bergenben telepedett le. 1919-1925 között Berlinben élt, ahol a "Brücke Csoporthoz" kapcsolódott, majd a "Freie Sezession" tagja lett. 1925-ben gyűjteményes kiállítása volt a német fővárosban, de még ugyanabban az évben visszaköltözött Franciaországba. 1927-ben New Yorkban sikeres kiállítása volt a "Brummer Gallery"-ben. 1931-től mind gyakrabban járt haza, a nyarakat rendszeresen a Hatvani Kastélyban töltötte Hatvany Ferenc festőművész meghívására. 1933-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság nagydíját. 1940-ben tért vissza véglegesen Magyarországra és Szentendrén telepedett le. A második világháború után is rendszeresen állított ki külföldön, elsősorban Párizsban, a "Galerie Zak"-ban. Festményei megtalálhatók egyebek mellett a párizsi Pompidou központban, a Magyar Nemzeti Galériában hazai és külföldi magángyűjteményekben. Témaválasztása nagyon gazdag és egyben hagyományos, önarcképeket, arcképeket, aktokat, tájképeket, városrészeket, enteriőröket, csendéleteket festett, szemlélete 20. századi, stílusa modern (posztimpresszionizmus, fauves, német expresszionizmus, kubizmus, Párizsi iskola), mely az euroatlanti kultúra élvonalába emeli. Festményeinek már életében nagy sikere volt Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, így került számos műve külföldi magángyűjteményekbe.
A levelezőlap címzettje,
Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) festőművész és restaurátor. Sárdy 1918-tól a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain mutatta be finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit. Első gyűjteményes kiállítása 1930-ban volt. 1931 októberében a "Tél a hegyekben" c. festményéért elnyerte a Nemzeti Szalon kitüntetését. 1933 és 1953 között restaurátorként dolgozott a Fővárosi Képtárnál, valamint több kiállításon szerepelt képeivel. Ezt követően a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé nevezték ki. Mint restaurátor számos híres festmény helyreállításában vett részt, ő restaurálta többek között Barabás Miklós "Bittó Istvánné" c. arcképét, Székely Bertalan "V. László és Czillei" c. történelmi kompozícióját, Munkácsy Mihály "Honfoglalás" c. művét, illetve Szinyei Merse Pál "Lilaruhás nő" c. alkotását is.
Haulisch Lenke (Salgótarján, 1930. január 28. -) művészettörténész. 1958-tól a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa volt."
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
