Belvedere Salon

35. Kunstauktion

Olaj, vászon, 55 x 74 cm
J.j.l.: Czóbel
Rum Attila műbírálatával

Czóbel körülbelül fél évtizednyi berlini tartózkodás után, 1925-ben költözött vissza Párizsba. Bár Berlinben sikerei voltak és szoros kapcsolatba került a Die Brücke csoport művészeivel, Kirchnerrel, Heckellel és Schmidt-Rottluffal, a magyar emigránsok közül Kernstokkal, Perlrottal, Tihanyival és Berénnyel, valamint ekkor itt élt barátja Kállai Ernő művészettörténész is, aki később az első monográfiát írta róla, Czóbelt mégis visszahúzta Párizs semmihez sem fogható varázsa. Ráadásul az emigrációban élő magyarok jelentős része is ezekben az években pártolt át a „fény városá”-ba. Perlrott felesége, Gráber Margit a szintén kiváló festőművész így emlékezett az időszakról: „Mit írjak Párizsról, amit még nem írtak meg, például Heltai a Kiskirályokban, vagy Szomory igen sok könyvében. Megírhatom, hogy Czóbel megvált a családjától és Párizsba költözvén, velünk egy fedél alatt lakott. A Hotel Notre-Dame-ban vettünk ki szobát, szemben a templommal, ami férjem kedvenc festői témája volt. A magyarok közül más barátaink is jártak akkor Párizsban. A Café du Dome hangos volt a magyar szótól.” Ebben a pezsgő művészvilágban Czóbel tökéletesen otthonosan létezett. 1926 áprilisában már önálló kiállítása nyílt a párizsi Galerie Pierre-ben, ahol bemutatott néhányat expresszív utcaképei közül is. Ezek között szerepelhetett a most aukcióra kerülő, eddig magántulajdonban lappangó Párizsi utca is, mely méltón reprezentálja Czóbel Berlinben kikristályosodott és a francia fővárosban kiteljesedett, új, expresszív festői stílusát.
Czóbel 1925-től tíz évet töltött Párizsban, s ezalatt született műveinek java sosem került a magyar közönség elé, mivel már kint gazdára talált. A két háború közötti hazai magángyűjtők kitűnő kvalitásérzékét dicséri, hogy ennek dacára, ezeknek a képeknek, s közöttük az utcaképek sorozatának legszebb példányai közül néhány budapesti gyűjteményekbe díszévé válhatott. Az 1926-ban született Párizsi utca Fruchter Lajos kollekciójából került a szentendrei Czóbel Múzeumba, az egy évvel korábbi Quai St. Michel pedig a Szilágyi-gyűjtemény máig féltve őrzött darabja. Érdekes lenne tudni, hogy a most felbukkant, – a tipikus manzárd tetős építkezés alapján – szintén párizsi utcát ábrázoló remek olajképnek ki lehetett első tulajdonosa, de ennek hiányában csak egy a festményhez kapcsolódó levél áll a rendelkezésre. Eszerint Czóbel 1959-ben ígéretet tett egy hölgynek, hogy az annak tulajdonában lévő, addig szignó nélküli képet, amint erre alkalma nyílik, aláírásával hitelesíteni fogja. Így kerülhetett sor arra a művészkörökben nem ritka esetre, hogy a Párizsi utca hiteles, sajátkezű Czóbel-szignója közel három és fél évtizeddel a festmény megszületése után került a képre. Íme a levél szövege: „Igen tisztelt Asszonyom! Okvetlenül aláírom a képet. Kérem türelemmel lenni. Kb. aug. közepe táján, előzőleg értesíteni fogom. Igen jól emlékszem kedves édes anyjára. Kiváló tisztelettel Czóbel Béla SztEndre 26/VII.59” Bizonyosan érdekes volt Czóbelnek is találkozni ezzel az idők távolából előbukkant képpel, mely élete és művészete egyik legsikeresebb, számos remekművet felvonultató korszakára emlékeztette.
Rum Attila