Régikönyvek.hu

XVII. Online árverés

Corpus Juris Hungarici, seu decretum generale inclyti Regni Hungariae, partiumque eidem annexarum in duos tomos distinctum. Tomus I–II. I. Continens opus Tripartitum juris consuetudinarii ejusdem regni, auctore Stephano de Werbőcz… II. Continens decreta, constitutiones, et articulos […] regum, ac […] statuum & ordinum regni Hungariae partiumque eidem annexarum…
[Nagyszombat] Tyrnaviae, 1751, Typis Academicis Societatis Jesu. [16], 120, [6] (Index), (121)–878,[1] p.; 426, 229,[1] p.

A köteteket – Werbőczi Istváné mellett – 23 magyar király rézmetszetű portréja díszíti. Ez új vonás a hazai törvények kiadásának történetében. Az ábrázolt uralkodókat azok közül választották ki, akiknek törvényeivel a kiadvány bővebben foglalkozik. Így került a kötetekbe többek között: Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, V. László, Hunyadi Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos, és Mária Terézia képmása. Az első kötet valamennyi királyportréja a Nádasdy-Mausoleum előképeit követi, de új megjelenési formában: fekvő téglalap alakú mező közepén, kartusban az uralkodók mellképével, kétoldalt pedig velük kapcsolatos események ábrázolásával. Ezeken a „mellékjeleneteken” a szélesebb közönség számára először láthatók a magyar történelemnek olyan jelentősebb eseményei, mint Hunyadi László lefejezése (V. László portréján), Dózsa György a tüzes trónon (II. Ulászló portréján) vagy a mohácsi csata (II. Lajos képén).
Aranyozott, feliratos, félbőr-kötésben.

A jezsuiták nagyszombati egyetemi nyomdájából kikerülő mű illusztrációinak első, nagyobbik része nem öncélúan ábrázol kegyetlen, kriminális jeleneteket. Mintha a metszetek megrendelője, programadója – talán a törvénykönyvet összeállító Szegedy János – ezekkel az ábrázolásokkal azt akarta volna hangsúlyozni, hogy a Habsburg fejedelmek uralkodása előtti időszak hazai történelme törvénytelenségekkel, kegyetlenségekkel, anarchiával és pártharcokkal volt terhelve. „Békés” jelenetekkel ugyanakkor középkori uralkodó-portrékon is találkozunk – elsősorban azoknál, akik tevékenységének, életének megítélése egyfajta történeti toposzként hagyományozódott tovább.