Honterus Antiquaritat

74. Bücherauktion

iam postremo, ab authore plusquam mille locis illustrati, nonnullis etiam cum additionibus, addita insuper apologia aduersus calumniatorem, qua uis horum librorum aperitur.
Bázel, [1582.] Sebastian Henricpetri. [80] + 1148 p. Gazdag (szövegközti és egészoldalas) fametszetes illusztrációs anyaggal.
A 685-686. és 823-824. oldal hiányzik, a 1145-1148. oldal jobb felső sarka sérült (kis szöveghiánnyal, javítva).
Girolamo Cardanol (Pavia, 1501. – Roma, 1576.) olasz természettudós, orvos. Paviában kezdte egyetemi tanulmányait, Padovában folytatta, ott doktorált 1526-ban. Milánó mellett egy kis faluban kezdte orvosi munkáját, nagy szegénységben. Észak-Itália legkritikusabb időszaka volt ez: a reneszánsz virágzás véget ért, V. Károly csapatai 1527-ben Rómáig hatolva feldúlták az országot. A tartós háborúskodás és folytonos hatalomváltás elszegényítette a lakosságot, az egyetemeken pénztelenség és gerinctelenség uralkodott, a létért folytatott küzdelem az orvosokat a szokottnál is féltékenyebbé tette. Így amikor némi hírnevet szerezve Cardano Milánóba költözött (1532), az orvosi kollégium tiltakozott a működése ellen. Kénytelen volt áttelepedni Gallaratéba, ott nyomorgott, gyógyított és irodalmi munkásságot folytatott. 1534-ben szerény állást kapott a milánói szegényházban és kórházban, bár az orvosi kollégium továbbra sem fogadta tagjai közé. Praktizált, matematikai, földrajzi és építészeti előadásokat tartott, orvosi, matematikai és erkölcsfilozófiai értekezéseket írt, asztrológiai tanulmányokat folytatott. 1539-ben befogadták az orvosi kollégiumba, ugyanekkor nézeteltérése támadt matematikus mesterével, N. Tartaglia professzorral a másod- és harmadfokú egyenletek megoldása miatt, aminek ötlete Tartagliától származik, de a megoldást Cardano tette közzé. 1540-ben a sakkjátékról és kockajátékról (vagyis a valószínűségszámításról) értekezett, közben kevés pénzét is e1kockázta. Párhuzamosan görögül tanult, zenével foglalkozott, orvosi előadásokat tartott, és asztrológiai írásai jelentek meg. 1544-ben orvosprofesszor lett Paviaban, de rövidesen visszaköltözött Milánóba, mert az elszegényedett egyetem a tanárait se tudta fizetni. 1545-ben kiadta matematikai főművét (Ars magna). Neve már általánosan ismert, meghívást kap a pápától is, a dán királytól is, de nem fogadja el. Megjelenik nagyigényű filozófiai műve a világmindenségről (De subtilitate), ezzel sok hívet és ellenfelet szerez magának. Meghívást kap Edinburgh érsekétől asztmájának gyógyítására, beutazza egész Észak-Európát, jelentős tudósokkal és egyetemekkel ismerkedik, mindenhol nagy megbecsüléssel fogadják. 1553-tól Milánóban praxisának és tudományos munkájának él. Idősebbik fia féltékenységből megmérgezi a feleségét, amiért halálra ítélik, apja hiába próbálja menteni. Súlyos depresszióval visszatér a paviai egyetemre, 1562-től kedvezőbb feltételekkel a bolognai egyetemen az orvostan tanára 1570-ig, amikor az inkvizíció hitetlenség és eretnekség vádjával börtönbe veti. Befolyásos barátai kiszabadítják, de nem publikálhat többé, és nyilvánosság előtt nem szerepelhet. Pápai meghívásra (vagy utasításra) Rómába költözik, ahol megbecsüléssel fogadják és vigyáznak rá. Orvosi praxist folytat, és megírja önéletrajzát.
XIX. század első felében készült félbőr-kötésben. Helyenként kissé kopottas, ettől eltekintve stabil, jó példány.