Belvedere Salon

22. Kunstauktion

Olaj, vászon, 55 x 72 cm J.j.l.: BA Kiállítva: Bernáth Aurél és Rippl-Rónai József (1861-1927) műveinek kiállítása, Gróf Almásy-Teleki Éva Művészeti Intézete (volt Ernst Múzeum), Bp., 1942. jan. 18 - febr. 2., kat. sz.: 73. Bernáth Aurél gyűjteményes kiállítása, Ernst Múzeum, Bp., 1956. okt. 20-22. - 1957. márc. 20 - ápr. 22., kat. sz. n. Bernáth Aurél gyűjteményes kiállítása, Prága, 1957, kat. n. Bernáth Aurél emlékkiállítás, Home Galéria, Bp., 2000. jún. 1-25., kat. sz.: 6. Életműkatalógus szám: 1941/31 Bernáth Mária (a művész lánya) igazolásával Rum Attila szakvéleményével

Bernáth Aurél a huszadik század javát átívelő, hét évtizedes művészi pályája során a falkép, a tájkép, a csendélet, az akt és a portré műfajában is remekművek hosszú sorát hozta létre. A portrék közül kiemelkednek önarcképei, valamint a barátokat és családtagokat ábrázoló képmások. Ez utóbbin belül külön kategóriát képeznek Bernáth egyetlen leánygyermekéről és a feleségéről készített portrék. Lotz Károly Kornélia-képeinek és Csók István Züzü-képeinek fogalommá vált elnevezési hagyományát követve, ezek Marili-képek és Alice-képek gyűjtőnévvel foglalhatóak csokorba. Bernáth közel kettőszáz, a legkülönbözőbb festői és grafikai technikával alkotott Marili-kép mellett, körülbelül százötven művet rajzolt, karcolt és festett feleségéről Pártos Alice-ról. Emellett számos az olyan ábrázolás is, melyen más személyek, vagy egymás társaságában jelennek meg a művész szerettei. Pártos Alice (1901–1966) reumatológus, radiológus és balneológus orvosként vált híres és elismert szakemberré. Mivel gimnazistaként aktívan részt vett a progresszív baloldali Galilei Kör munkájában, majd a Tanácsköztársaság idején az ifjúmunkás-mozgalomnak is tevékeny tagja volt, így utóbbi bukása után, orvosi tanulmányokat csak külföldön folytathatott. 1920 és 1926 között a prágai és a berlini orvosegyetemeken tanult. Bernáth Auréllal 1923-ban Berlinben ismerkedett meg, majd három évvel később feleségül ment hozzá. Ezt követően több mint egy évtizeden át az európai hírű pöstyéni Spezial Szanatóriumban, majd az ország ekkor legnagyobb magánkórházának számító budapesti Pajor Szanatóriumban, a háború után pedig a Lukács-fürdőben és az ORFI-ben dolgozott. A Bernáth-hagyatékban megőrződött Nő díványon, vagy másképp Alice díványon olvas című alkotáson a művész egy öblös kanapé által védelmezőn körülölelve, petróleumlámpa meghitt fényében olvasva ábrázolta feleségét. A mű azon ritka olajfestmények egyike, melyen Bernáth egyedül, csupán a polgári otthon elmaradhatatlan kellékeitől körülvéve, bensőséges hangulatban örökítette meg társát. Életkép ez, de nem a 19. századi festészetből jól ismert, narratív-történetmesélős változata a mindennapi élet jellemző mozzanatát bemutató műfajnak. Sokkal inkább egyfajta egzisztenciális, vagy lét-életképnek nevezhető, speciális változata ez az életkép-műfajnak, melyet elsősorban akciómentessége és meditatív-filozófikus alaphangja különböztet meg a korábbi változatoktól. A két háború közötti magyar festészet egyik legdominánsabb irányát a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai, valamint a Budapesti Iskolaként is ismert Gresham Kör művészei, művészettörténészei, műbarátai és gyűjtői határozták meg. Bernáth, Szőnyi és Egry voltak e körök meghatározó mesterei, s ők voltak azok is, akik az életképnek ezt a különleges, filozófikus irányát meghonosították és a legmagasabb művészi fokon művelték itthon. R. A.