Belvedere Salon

21. Kunstauktion

(terv a Metropol szálloda falképéhez I.) Olaj, lemez, 76 x 74 cm J.n. Hátoldalán Bernáth Mária (a művész lánya) igazolásával Életmű kat. sz.: 1959/57 Proveniencia: a művész családjának tulajdonából Rum Attila szakvéleményével

Tanulmány:
Bár Bernáth Aurél már korában is teljesített monumentális falképmegrendelést, első igazi falképe az al secco technikával készült, egykor a budapesti Metropol Szálloda sörözőjét díszítő Buda látképe lett. A kompozíció tervezése és előtanulmányainak megalkotása 1959-ben történt, végleges kivitelezésére pedig 1960 elején került sor. A falkép elkészítésénél Bernáth segédje egyik, talán legkedvesebb tanítványa, a nemrég elhunyt Csernus Tibor volt. A mű témája a Lánchíd és a Budai Vár látképe a Dunával a Magyar Tudományos Akadémia bejárata felől nézve. Bernáth 1958-ban a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjának homlokzatára egy hatalmas méretű, hetven négyzetméternyi, egymás mellé illesztett alumíniumtáblákra festett kompozíciót készített. Az időjárás viszontagságait is kiálló anyag megválasztása olyan szerencsésnek bizonyult, hogy a művész később is – amikor a belső térben való elhelyezés már ezt nem indokolta –, szívesen használta az alumíniumot hordozóanyagként, amit az itt bemutatott falképterv is ékesen bizonyít. A századforduló szocialista mozgalmai szinte törvényszerűen vezettek a „közösségi művészet” ideájához. Természetesen a program és annak gyakorlati megvalósítása között olykor tengermély szakadék tátongott, amint ezt a szocialista realista művészet alapelvei, valamint az ezek alapján megvalósult művészeti produktumok sokasága is mutatja. Az egyébiránt nehezen elítélhető módon optimista világnézetű szocreál egyik kiemelt feladatául tűzte ki a művészetek iránt kevésbé érdeklődő tömegek megnyerését. „A falképnek nyilvánosság kell. Ilyen értelemben valóban köztulajdon. Talán ez sem megvetendő szempont, ha jól értelmezzük a legmagasabb és legemberibb tettet, művészetet nyújtani a közösségnek.” – írta Fónyi Géza festőművész 1947-ben. S míg falképet a korábbi századok során az emberek legnagyobb része csupán templomokban láthatott, addig a huszadik század második felében ez a műfaj addig sosem látott virágzásnak indult. Bernáth már az 1920-as évek elején, berlini avantgard korszakában is nagy, rendelkezésére álló falfelületekről álmodott, sőt konkrét tervekről is beszámolt hazaírt leveleiben. Azonban sem ekkor, sem a harmincas években nem nyílt alkalma falképet alkotni, pedig e feladat folyamatosan, egészen művészi pályája kezdeteitől foglalkoztatta. A lehetőségre Bernáthnak egészen 1949-ig kellett várnia, amikor a MÉMOSZ székház számára nagyméretű, falra helyezett pannó készítésébe foghatott. Közvetlenül ezután, 1951 és 1954 között dolgozott a metró Népstadion úti állomásához tervezett monumentális pannó elkészítésén, mely végül nem került kivitelre, a metró építésének tíz esztendőnyi szünetelése miatt. Mindezek után került sor a brüsszeli alumínium-pannó, majd pedig a budapesti Rákóczi út 58. szám alatti Metropol Szálloda falképének megalkotására, ahol Bernáth végre közvetlenül a falra festhetett, igaz, még csak száraz vakolatra, az úgynevezett al secco technikával. E műhöz is tervek sokaságán keresztül vezet az út. Az itt bemutatott festmény az életműkatalógus tanúsága szerint nemcsak az első volt ebben a sorban, de egyben az akvarell, pasztell és tempera művek között az egyetlen, olajfestékkel készült mű is. A Buda látképe hűen őrzi a születő művészi gondolat frissességét, a nagyvonalúan felfestett kompozíción pedig szabadon és tisztán érvényesül a hordozóként szolgáló alumínium tompán ezüstös ragyogása. A mű értékét az is emeli, hogy időközben a szálloda 1995-ös átalakítása során a falkép végérvényesen megsemmisült. Bár P. Szűcs Julianna következő sorai Bernáth egy másik falképével kapcsolatosan születtek, ide is érvényesek: „A murália sorsa, megsemmisülésének, megsemmítésének és revitalizációjának azonban annyiféle változata van, hogy korpusz e tárgyban még nem született. […] Állagot őrizni egyetlen módon lehet, megsemmisíteni ezerféleképpen. Leverés és lemeszelés, szétfűrészelés és épületbontás, újrafestés és kiegészítés mind-mind a történelmi nyomorúság ezerféle arcát mutatja föl.”
R. A.