Alexandra Antiquariat

Bücher

Kassa, 1791. március 24.
2 folio (4 beírt oldal) – 236x188mm – tintaírás – aláírás: Batsányi János.
Hozzá: boríték – 107x119mm.

Batsányi Jánosnak gr. Ráday Gedeonhoz írt 26 leveléről tudunk. Egy kivételével valamennyi a Ráday Gyűjtemény Ráday-levéltárának anyagában található, Ráday Gedeon levelezése: Batsányi jelzet alatt. (A 25 levél közlései: Molnár János: Bacsányi János levelei id. báró Ráday Gedeonhoz. ItK. 1907. 82–93 p. és 206–215 p. és Németh Balázs: Batsányi három levele Ráday Gedeonhoz. ItK. 1956. 197–201 p. A gazdasági iratok közé keveredett levelek)
A 26., szóban forgó levelünk első közlése 1871-ben „a pesti ref. Főtanoda levéltárából”, a mai Ráday Gyűjtemény elődjének anyagából történt. Hogy mikor került el a törzsanyagtól, nem tudható. Időközi posszesszorait sem ismerjük.
Első közlése Eötvös Lajostól: Bacsányi Jánosnak egy levele. (Figyelő 1871. 34. sz. szeptember 8. 403–404.) Összeolvasva a folyóirat szövegét a kézirattal, a szövegkiadás betűhív, pontos, megbízható. Az eredeti helyesíráson csak annyiban változtatott, hogy az aposztrófokat elhagyta, az aláhúzott részeket pedig (amelyek Ráday nem ismert leveléből vett idézetek) ritkítva szedette. A levélben előfordult neveket és utalásokat megjegyzetelte. A borítékot is közölte. A közlést átvette A Hon című hírlap (1871. szeptember 10.) és a következő évben az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye (1872. 30.). Minthogy Batsányi János kritikai kiadása keretében a levelezés-kötet mindmáig nem készült el, a későbbi hivatkozások, idézések és utalások mindmáig a Figyelő szövegére mennek vissza.
A kassai Magyar Museum folyóiratot megindító három magyar költő (Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Batsányi János) a kezdetektől érezhette Ráday Gedeon buzdítását, ezért már az alapítás estéjén, 1787. november 13-án elsőként határozták el megnyerését lapjuk számára. Olyannyira, hogy a folyóirat címének megválasztásában és a beköszöntő szövegéről is kikérték véleményét, sőt az első kötet négy negyedének (1788–1790) ő volt a közvetítője a pesti Trattner-nyomdánál. A rengeteg sajtóhiba és a kevésbé tetszetős külső miatt 1790/91-ben Batsányiban megérlelődött az elhatározás, hogy a lapot átviszi Kassára, ahol közvetlen felügyeletet gyakorolhat fölötte. Saját kiadásra is törekedett, tőkéje azonban ehhez nem lévén, az előfizetést és a postai úton való terjesztést (a levélben említett „praenumeráció”-t) választotta – azaz a Magyar Museumot nem könyvként, hanem modern értelemben vett folyóiratként képzelte el. Az idős gróf ódzkodott ettől a Magyarországon még szokatlan megoldástól. Levelét ugyan nem ismerjük, de Batsányi többször és hosszan idéz belőle, így tartalma kikövetkeztethető. A nem-nemes Batsányi tisztelettel, ám határozottan megvédi elveit. Az előfizetés ügyében is: „De ugyan-azért kell iparkodnunk, hogy szokásba hozhassuk, ‘s hitelt szerezhessünk nékie.”, és főleg a nyereségvágyat utasítja vissza Ráday feltételezései közül, már a polgár-író öntudatával: „… szívesen igyekeztem hazafiúi köteles buzgóságomnak eleget tenni. A’ mi pedig a’ nyereséget illeti: azt soha sem vártam, soha sem reménylettem, ‘s nem-is reménylhettem. Pénzbéli károm sem kerűl vissza, a’ mint látom, soha-is; annál inkább nem reménylhetek el-tőltött drága időmért leg-kevesebbet is. De ezért, édes Hazámnak szolgálattyábsan nem fogok meg-tsökkenni.”
A folyóirat későbbi számaiban – e vita hatására – Ráday már nem szerepelt szerzőként, 1792-ben kéziratait is visszakérte. Ráday Gedeon 1792. augusztus 6-án elhunytáról a Magyar Museum utolsó száma Baróti Szabó Dávid és Virág Benedek versével emlékezett, de jegyzetben Batsányi János Búsongás című verséből is idéztek. Batsányi maga a Magyar Hírmondóban búcsúztatta Rádayt. (A téma iránt érdeklődők figyelmét a Magyar Museum korszerű monográfiájára hívjuk fel: sajtó alá rendezte Debreczeni Attila, Debrecen 2004. Csokonai-Könyvtár. Források 10–11.)
Batsányi-kézirat felbukkanása ma már igen ritka esemény.
Értékes sajtótörténeti dokumentum!