Studio Antikvárium

40. könyvárverés

mellyeket a’ magyar versekben gyönyörködöknek, ’s-egygyütt a’ tiszteletes régiségben történt dolgokat örömest olvasóknak kedvekért már ennek-elötte magyar versekbe foglalt, ’s-most ujjonnan meg-jobbítván ki-bocsátott Dugonics András.
Pesten, 1780. Royer Ferencz bötüivel. [14] + 224 p. Első kiadás.
Ez az első magyar nyelvű Odüsszeia, Homérosz munkájának első magyar fordítása – Dugonics András által szabadon átdolgozva. Ízes, magyaros, a hexameteres mértékre fittyet hányó, rímes forma: „Már torkos Kéröket meg-balta-fokoztam, / Pokolra üzteken mind-addig dolgoztam, / Még annak országos úttyát ki-nyomoztam, / Merevedt testekkel udvarom’ halmaztam.” Ez a műfordítási módszer nem példa nélküli, a XX. század 50-es éveiben, Devecseri hexameteres fordítása mellett Mészöly Gedeon páros rímű 12-esekben fordította Homéroszt.
Dugonics előszavában a művet atyjának ajánlotta. A magyar nyelvet akarta alkalmassá tenni a hősi mondanivalónak a tolmácsolására, erre a legmegfelelőbbnek a nép nyelvét tartotta, amelyet régi és új alkotású szavakkal némileg már újított. Sokszor szinte szó szerint fordított, bár ez a hitelesség akkor nem volt irodalmi követelmény, elég volt a tartalmi megfelelés. Az Odüsszeiája a befejezésben eltér az eredeti történettől, kimarad az alvilág, és az isteneket álombéli ifjakként jeleníti meg, a XVIII. századi keresztény szemléletnek megfelelően modernizálta a történetet – elhagyta a deus ex machinát.
Példányunk a rézmetszetű címképet nem tartalmazza. „Dugonics Ulisseséhez Petrik egy táblát említ, amely azonban a példányok nagy részében nincs meg. A tábla egy igen kvalitásos, Dugonics mellképét ábrázoló metszet, melyen a dátum 1783, tehát nem készülhetett az 1780-ban kiadott könyvhöz. A kiadó feltehetően az el nem adott példányok kelendőbbé tétele érdekében rendelte, így az csak az 1783 után eladottakban szerepel. A fent elmondottakból viszont következik, hogy a metszet nélküli példányokat sem lehet hiányosnak tekinteni.” (Borda 703.)
Poss.: Dirsztay Béla (Ex libris). [Dirsztay Béla (1861–1921) nagykereskedő, korának legnevesebb műgyűjtői közé tartozott.]
Szüry 1044.
XIX. század végén készült, aranyozott gerincű, álbordás, barna félmaroquin kötésben, mintás festésű lapszélekkel. Dekoratív, gyönyörű példány.