Honterus Antiquaritat

62. Auktion

[Köln], 1532. [E. Cervicornus.] 208 sztl. lev. [A1–A8; a1–bb8]
Hozzákötve:
AGRIPPA V. NETTESHEIM, HEINR.CORN.
Apologia adversus calumnias propter Declamationem de Vanitate
scientiarum & excellentia verbi Dei, sibi per aliquos Louanienses
Theologistas intentatas. Quaerela super calumina, ob eandem Declamationem …
Hely és nyomda nélk., 1533. 96 sztl. lev. [A1–M8] 4. kiadás.
Heinrich Cornelius de Nettesheim bizonyára egyike a legkalandosabb
életű filozófusoknak és legsajátságosabb elméknek. Jellemző
alakja a reneissance forrongó szellemi életének, nyugtalanságának,
mágikus erők után való vágyódásának. Kölnben született Nemesi
családba 1486-ban, először hadi pályára lépett, majd azt megunván
további tanulásra adta magát, s orvosdoktorrá lett. Az 1506–1509.
években Francia- és Spanyolországba utazott, ahol a titkos mesterségeket
(alchimiát, jóslást, asztrológiát) űzte és tanulta, s titkos
társaságok alakításán fáradozott, a kabbalisták lekes táborába
tartozott. 1509-ben a héber nyelv tanára Dôleban, majd innen
Londonba utazott. A vonatkozó bibliográfiák szerint itt fektette le
legismertebb műve, a „De occulta philosophia” alapgondolatait is.
Innen tért haza Kölnbe, ahol több udvari állást is betöltött. Ekkor
keletkezett árverésünkön szereplő munkája, de ekkor jelent meg
a „De occulta philosophia” is. Ez utóbbi miatt börtönbe került.
A „De incertitudine & vanitatum scientiarum”, azaz „A tudományok
bizonytalanságáról és hiábavalóságáról” című munkája a kor
enciklopédikus művészeti és tudományos tárházát adja. Ez a munka
keserű szatíra a XVI. század műveltsége és tudománya ellen.
Ezen műve nagyságát jelzi, hogy később folytatását leli Descartes
Discours-ában. Ellentmondásos, misztikus, nyughatatlan alakja
feltűnik Goethe Faustjában is. Már saját korában is sok szóbeszéd
keringett róla, mint a fekete mágia mesteréről, ezeknek köszönhette
ellenségeit is, akiknek végül halálát köszönhette. Grenobleban
fogták el, bebörtönözték, megkínozták, majd miután elengedték,
a börtönben elszenvedett sérüléseibe halt bele 1535-ben.
A két mű egybekötve. Korabeli vaknyomásos egészbőr kötésben, az
első táblát tripla vaknyomásos léniák osztják keret- és középmezőkre.
A felső keretekben a könyv címe, alul 1536-os datálás olvasható.
Emellett vaknyomásos, arcképekkel és növényi ornamensekkel
ékesített görgetős díszítés látható. A középmezőben vaknyomással
készített egészalakos meztelen emberalak található. A hátsó táblát
tripla vaknyomásos léniák osztják üres és görgetővel díszített
sávokra. A gerincet két dupla borda osztja mezőkre, melyben a
tripla léniák között körökbe rendeződő növényi ornamensekből
álló vaknyomásos díszítés fedezhető fel.
A kötés több helyen sérült, a borító bőrfelülete kopott. A kötéstáblákat
összetartó szövetszalagok elvesztek.