Virág Judit Galerie und Auktionhaus

(7) Tavaszi aukció

Tempera, fa, 83,5x122 cm
Jelzés nélkül

Szolnok és Zsögöd

Aba-NovákVilmos 1930-as években készült temperafestményei az Alföld patinás művésztelepéhez, Szolnokhoz, illetve az erdélyi Zsögödhöz kötődnek. Először 1913 nyarán, a Képzőművészeti Főiskola nyári kurzusa alkalmával fordult meg Szolnokon. Bár mestere, Fényes Adolf festészete nagy hatással volt rá, csupán a ösztöndíjas esztendők (1929-1931) alatt, Itáliából hazalátogatva kereste fel egyre gyakrabban a művésztelepet. Az évtized folyamán a kolónia egyik legerősebb egyéniségévé vált, cirkusz- és népéletképeivel rendszeresen részt vett csoportos tárlataikon. 1935-ben, a régi jóbarát, Nagy Imre invitálására Zsögödön tett látogatást. Ettől az időszaktól kezdődően a nyári hónapokat felváltva Szolnokon és Erdélyben töltötte, táblaképeit is ezek a vidékek ihlették. Alkotásait a Frankel Szalonban 1932 és 1936 folyamán rendezett egyéni és több csoportos kiállításon láthatta az érdeklődő közönség.

Népéletkép megújítása

Az 1930-as évek nagyszabású állami és egyházi freskó megbízásai mellett AbaNovák érdeklődéssel fordult a paraszti hétköznapok és ünnepek ábrázolása felé, legjelentősebb műfajává a népéletkép vált. Hamis romantikától mentes, modern hangvételű, elbeszélő képei egyfajta „folytatásos festészeti regényt'' , valódi korrajzot alkotnak. „Önfeledt helyzetekben lesi meg a nép örömének, kétségbeesésének, ájtatossá- gának legjellemzőbb kifejezését. Így válnak képei egy-egy esemény érzelmi-indulati pantomimjévé, valamely tömeghangulatnak kéz- és arcjátékba sűrített balladájává.” (B. Supka, 1960. 177.) lirámai-groteszk előadásmódját a témaválasztás ötletessége és a figurák groteszkjellemzése teszi egyénivé.

Vásárok forgatagában

A szolnoki és csíki sokadalmak, állat- és korsóvásárok tarka zsibongása szinte kimeríthetetlen kincsestára volt a témát kereső Aba-Nováknak. Belevetette magát a vásári forgatagba: „... öt érzékszervvel toppan közéjük. Lesi, füleli, tapintja, ízleli a lacikonyhák mindennemű ingerét, bőségét, széles kedvvel illatokat kóstolgatva, fürdőzve a fény és árnyékhullámverésében.” (B. Supka, 1966. 70.) Benyomásait néhány perc alatt, könnyű kézzel rögzítette vázlatfüzeteibe. Ezeket a szénnel, krétával készült -a művész hagyatékában őrzött - riportszerű rajzokat lapozgatva újra megelevenednek számunkra a komédiások, a várakozó szekeresek, a tereferélő kofák, a lacikonyha évődő vendégei. A vázlatrajzok felhasználásával készült vásárképeken minden csupa történés, a művész figyelmét nem kerülik el az apró részletek, az epizódjelenetekből felépített elbeszélés „ megtelikatyafiságos részletekkel”.

Lacikonyha-sorozat

Aba-Novák alkotómódszerének jellemző vonása, hogy régebbi, kedvelt témáit újra fogalmazta, vázlatok, temperafestmények egész sorozatával járta körül. Vásárképein belül különösen fontosak a lacikonyha-sorozat több variációban elkészült képei, melyek szinte a teljes évtizedet átívelik. E sorozat egyik késői, összefoglaló darabja szerepel most a Mű-Terem Galéria aukciós kiállításán. Kisebb jelenetekből összefűzött, valódi panoptikumot láthatunk, az árnyékot adó sátorponyva alatt, gondűző poharazgatás közben szinte a vásár valamennyi résztvevője megjelenik. Beszélgető kofaasszonyok, széles gesztusokkal mulatozó parasztemberek, a háttérben a tűzhely mellett foglalatoskodók, az előtérben egy kislány a nézőre kitekintő figurája. A művész - monumentális alkotásaihoz hasonlóan - teljesen kitölti a képfelületet, nem hiányozhatnak a vásárképek emblematikus kellékei, a csendéletszerűen szcenírozott, plasztikusan megformált edények, lábasok, üvegek és poharak. A sötétebb tónusokból, szürkék és barnák árnyalataiból kiragyogó színek, pirosak, kékek, sárgák adják meg képünk verőfényes alaphangulatát.

(ts)