Kieselbach Gallery

50. Herbstauktion

80x100 cm
Tempera, falemez
Jelezve jobbra lent: Aba Novák 35

KIÁLLÍTVA:
- Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása. Fränkel Galéria, Budapest, 1936 március (kat. 7. Székely falu /Zsögöd/ 1100 pengő)
- Zehn Ungarische Maler. Galerie Neumann und Salzer, Wien. 1936. (Székler dorf) 
- Aba-Novák emlékkiállítás. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1962. (kat. 168. Székely falu)
- A BÁV 57. művészeti képaukciója. MOM Szakasits Árpád Művelődési Központ, Budapest, 1982. május. (kat. 1. Székely falu (Zsögöd))
- Aba-Novák Vilmos (1894–1941). Móra ferenc Múzeum, Szeged, 1986. május–június.

REPRODUKÁLVA:
- Aba-Novák Vilmos festőművész gyűjteményes kiállítása. Kiállítási katalógus. Fränkel Galéria, 1936.
- Zehn Ungarische Maler. Kiállítási katalógus. Galerie Neumann und Salzer, Wien. 1936.
- Szépművészet, 1941. 264. oldal (3. kép)
- B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. (xI. színes kép)
- A BÁV 57. művészeti képaukciójának katalógusa. Budapest, 1982. (44. oldal.)
- Aba-Novák Vilmos (1894–1941). Kiállítási katalógus. Móra ferenc Múzeum, Szeged, 1986. (címlap)
- Molnos Péter: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 2006. (53. oldal és 186. kép)

IRODALOM:
- B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1966. 84. kép.
- ybl Ervin: Aba-Novák Vilmos művészete. Magyar Művészet, 1931/3. 137-146. oldal.
- Farkas Zoltán: Aba-Novák Vilmos művészete. Új Szín, 1931. (I/2) 52-64.l.



A ZSÖGÖDI ÚT
 
Ahogy a római ösztöndíj idején Szolnok, úgy vonzotta Aba-Novákot Csíkzsögöd, amikor 1935-ös New york-i útja a végéhez közeledett. „Nem vagyok itt, hiába dolgozom!” – írta haza barátjának, Zsögödi Nagy Imrének. „New york csudálatosan teátrális kő és betonhalmaz. Roppant érdekesek itt az életformák, de nekem nem esetem […] Azt hiszem, hamarosan szököm haza ebből a szörnyű zsúfoltságból csendesebb, emberibb, igazibb környezetbe – ki sem mondhatom, mennyire izgat ez a zsögödi út!”
1935 nyarán, családjával és két fiatal angol tanítványával érkezett a hegyek között fekvő, kristályos levegőjű erdélyi faluba, Zsögödre. Kialakult alkotói módszerének megfelelően nem festett, „csupán” rajzolt: gyors skicceken rögzítette helyszíni benyomásait, melyeket aztán Magyarországra visszatérve, Szolnokon és budapesti műtermében öntött végleges formába. Az elkészült műveket, így a most bemutatott alkotást is 1936 tavaszán, a Fränkel Szalonban megrendezett, mintegy 28 új képet felvonultató kiállításán mutatta be, szolnoki festményeivel és néhány cirkusz-képével egyetemben. A siker a már megszokottnál is zajosabb volt, s ez arra sarkallta Aba-Novákot, hogy az 1935-ös zsögödi nyár látványélményeit élete végéig, időről-időre feldolgozza, táblaképek során fogalmazva újra az erdélyi táj adta inspirációkat. „Te Emre, Zsögödből élek” – mondta sokszor Nagy Imrének, s utolsó korszakának művészi termésén végigtekintve valóban azt látjuk, hogy e néhány hetes csíki utazás évekig elegendő muníciót adott Aba-Novák festői fantáziájának.
 
EGY BEJÁRHATÓ KÉP
 
Az 1936-os kiállításon bemutatott zsögödi festmények még azokat is elismerésre sarkallták, akik korábban nem tartoztak feltétlenül Aba-Novák híve közé. Kállai Ernő, a xx. századi magyar műkritika egyik legjelentősebb alakja a tárlat katalógusába írt tanulmányában a most bemutatott festményről is megemlékezett: „Nincs az a mozihíradó, amely fürgébben és változatosabban nyüzsögtetné a látnivalók eleven sokadalmát, mint Aba-Novák piktúrája. […] Nézzük csak, hogy itatják meg itt a patak vizében az ökröket, vagy figyeljük a patak partján trécselő asszonyokat meg a fontoskodó libákat. Jó messzire végig látni a falu utcáján is, fel egészen a hegyig meg a templomig, mégpedig olyan élesen, hogy az ember a szemével szépen elsétálgat a képen széltében-hosszában, látni merre van a járás.” Kállaihoz hasonlóan a mai szemlélő is ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy képzeletben bebarangolja az ábrázolt erdélyi tájat, végigsétáljon a feketébe burkolódzó hegyek lábainál ülő falu utcáin, megálljon a zsögödi patakon átívelő deszkahíd korlátjánál és a munkából megtérő asszonyok beszélgetését hallgatva beleszagoljon a közelgő nyári este megenyhülő levegőjébe. A Székely faluzsúfolt, zegzugos kompozíciója, mesélőkedvű tematikája a meghittség, az otthonosság érzetét sugallja, valami nehezen megfogalmazható, archaikus ösztönzést ad nézőjének, hogy hosszú percekig kutassa, a búvóhelyet kereső gyermek izgalmával pásztázza végig szemével a festmény felületét. Minden egyes apró részletből történetet kerekít a szemlélő fantáziája: az egyetlen képben rögzített egyetlen múló pillanat így válik ezer és ezer, szerte és messze nyúló ágra.
 
AZ„OPTIKAI KÉTRENDŰSÉG”
 
„Akármihez nyúlok, abból novella kerekedik” – mondta egyszer Aba-Novák, hiszen „nem csak szemem van, hanem ember is vagyok”. E művészi hitvallás és a modern festészet minden irodalmiasságot elutasító, témaellenes motívum-centrikussága között látszólag feloldhatatlan ellentét feszül. Mégis meglepő módon Kállai Ernő, a legmodernebb irányzatok következetes képviselője, a dessaui Bauhaus egykori tanára és propagátora Aba-Novákot az „új magyar festői kultúra egyik legeredetibb és legérdekesebb” alakjának tartotta. Jól látta, hogy bár anekdotizáló művészi alkata a kizárólagos festőiséget ösztönösen elutasította, képeinek varázslatos tárgyi bősége és tarkasága fegyelmezett, szisztematikus komponálással egyesül, művein a színek és formák következetes és virtuóz összefűzése szilárd, statikus összhangzatot eredményez. Aba-Novák festményein az ábrázolt tárgyakon végigfutó színértékeket nem a fény intenzitása determinálja, hanem – revideálva ezzel a térábrázolás klasszikus, illúziókeltő hagyományait – a kompozíció elvont, logikus rendje. Miközben a testek plaszticitása másodlagossá válik, a bátran ütköztetett intenzív színek a képek kolorisztikus összhatását szőnyegszerűvé teszik, dekorativitásukat a végletekig fokozza. Aba-Novák egyik radikális újítása, hogy a feketét és fehéret visszaállította hajdani, az impresszionisták által megbolygatott státuszába: képein a sötét alapból felcsattanó élénk, tompítatlan színeknek a homogén szürke alap ad szilárd foglalatot, ebben a keretben jön létre a foltok logikus, a művész invenciója által megkomponált egysége. Az anekdotikus részletekkel felékített téma tehát autonóm, a valóságtól elszakadó, ha tetszik l’art pour l’art festői formálással bomlik ki festményein.
Kállai Ernő szavai szerint: „a színfoltok közt szerteszét villódzó, széttarkálló eszmecsere vagy csetepaté messzi túllendül az ábrázolt dolgok alakján és olyan tisztára festői összeköttetésekkel, utalásokkal szövi keresztül-kasul az egész képet, amelynek semmi közük sincsen a kompozíció tárgyához. … A szem a látás tárgyi síkjáról minduntalan »átszállhat« a festői viszonylatok síkjára és fordítva. A képeknek ez az ide-odavillanó optikai kétrendűsége is folytonos kalandozásra, csapongásra készteti a szemet.” A Székely falutökéletesen illusztrálja Aba-Novák művészetének fenti kétarcúságát. Páratlan technikája, manuális tehetsége és ösztönös karakterizáló képessége révén egy-egy odavetett ecsetvonással képes megragadni az ábrázolni kívánt tárgy formai lényegét, s a színfoltok tudatos elrendezésével teremt – a motívumok vibráló zsúfoltsága ellenére is  – kiegyensúlyozott képi harmóniát. Mindehhez varázslatos színei adják meg a nélkülözhetetlen alapot: festményeinek utánozhatatlan, a múló időnek tökéletesen ellenálló koloritját – a reneszánsz mesterek hagyományát követve – maga készítette festékekkel érte el.
A Székely faluAba-Novák legszebb népi életképei közé tartozik, sőt az egész életmű egyik leggazdagabb, leglefegyverzőbb darabja. Tökéletes állapota, ragyogó színei, virtuóz technikával megfestett részletei igazi remekművé avatják.
 
Molnos Péter