Központi Antiquariat

164. Könyvárverés

A nyitrai káptalan oklevele Az 1538. március 15-én kelt oklevelében a nyitrai káptalan tanúsítja, hogy Zsámbokréthy Ambrus özvegye, Borcsiczky Borbála az őt és fiait (Boldizsárt, Miklóst és Györgyöt), valamint lányát, Magdolnát érő nehézségek és terhek miatt a Trencsén megyei Kamencsánban (ma Köveskő/Kameničany) fekvő birtokukat örökjogon eladta osztályos testvérének, Katalinnak, hatvanhat magyar forintért, azzal a feltétellel, hogy ha Katalin a jövőben a mondott birtoktól megválna, csakis Borcsiczky Borbála asszony gyermekeinek adhassa el, méghozzá annyiért, amennyiért a mondott birtokot megszerezte.
A divékújfalusi Zsámbokréthy Ambrus özvegyét és gyermekeit érő nehézségeket – amelyekkel az oklevél szerint Borbála asszony az adásvételt indokolta – jelentősen árnyalják az 1536. évi zsámbokréti események. Ekkor ugyanis – ahogyan arról egy 1549. évi tanúvallomásból részletesen értesülünk – Podmaniczky János seregével megszállta Zsámbokrétet és megostromolta a divékújfalusiakkal rivális kisfaludi Zsámbokréthy család kastélyát, onnan a családi levéltárat elhurcolták és Borbála asszony kezére játszották. Borbála ezt követően az oklevelek egy részét elégette, a pecséteket gyertyaviaszként hasznosította újra, a pecsétzsinórból pedig övet csináltatott fiának, Boldizsárnak. A családok közötti rivalizálás hátterében a tisztázatlan birtokviszonyokon túl a nagypolitika szálai is meghúzódtak: míg a Podmaniczky-rokon divékújfalusi Zsámbokréthyek Szapolyai, addig a Thurzó-familiáris kisfaludi Zsámbokréthy-família tagjai I. Ferdinánd pártján álltak.
Jelen árverési tétel tehát a birtokviszonyokon keresztül a magyar történelem egy különösen turbulens időszakának mikrotörténelmébe enged egyedülálló bepillantást.
Papír, latin nyelven, a hajtások mentén kisebb sérülések nyomaival, a szöveget elenyésző mértékben érintő hiányokkal, restaurált.