Központi Antiquariat

Könyv

A Collalto-família gyökerei több, mint ezer évre nyúlnak vissza a Treviso-i tartományban, ahol gazdasági és politikai hatalmuk megszakítás nélkül tart mind a mai napig. A XII-XIII. században alapították a Collalto és a San Salvatore kastélyt, majd 1321-ben, mikor is VII. Luxemburg Henriktől a szomszédos földekre is kiterjedő teljes körű gazdasági és jogi fennhatóságot kaptak, igazi birodalommá vált a tartomány. Fejlett joggyakorlatuknak példája a Statuta Collalti . A család századokon keresztül meg tudta tartani autonómiáját, új birtokokat szerzett, és nagy gazdasági és politikai hatalomra tett szert. Magyarországi kapcsolataik legalább a XVII. századra nyúlnak vissza, amikor is a család két tagját az 1659. évi országgyűlés magyar hazafinak választja. Napoleon uralomra jutása után sem szűnt meg a család és az uradalom feudális berendezkedésének jellege. Az I. világháborúban a kastélyokat és a szőlőbirtokot nagy károk érték, ezeket a háború után gondosan helyreállították. A gazdaságban a kora középkortól kezdve előtérbe helyezték a szőlő- és bortermelést, minthogy a kor felfogásában a minőségi bor a hatalom jele volt. A szőlőtermesztésről, a fajtanemesítésről vallott felfogásuk és a kifogástalan minőségre való törekvésük okán az olasz borkultúra hagyományteremtő példájává váltak, párhuzamként a francia chateau -borkultúra adódik. A XIX. század végéig a San Salvatore kastélyban készítették a bort, ez volt a szőlőfeldolgozás centruma. Később új, modern épületek vették át a kastély szerepét, így alakult ki a mai modern gazdaság. A Collalto név ma a világon egyet jelent a kiváló minőséggel és a bortermelés színvonalának emelését célzó tudományos kutatással. A tételünkben szereplő dokumentumok között egy papírkódex és 5 pergamentekercs szerepel. A tekercsek az ún. charta rogata műfajába tartoznak: közjegyző által kiállított dokumentumok hivatalos ügyekről (adásvétel, tartozás, öröklés, stb.), keltezéssel, végzéssel és a tanúk megnevezésével. Egy kivételével latin nyelven íródtak. 1. tekercs a XIV. század végéből, a kiállítás helye: Collalto. 2. tekercs 1527-ből, kiállítója Jacobus Sburlatus közjegyző, bíró... 3. tekercs 1524-ből, kiállítója Hieronymus d’Asylo közjegyző. 4. tekercs az 1520-as évekből, sérült állapotban. 5. tekercs 1627-ből, olasz nyelven. Hieronymus Collalto állította ki a San Salvatore kastélyban. A XII. század végi, XIII. század eleji rongált pergamenbe kötött, 123 levélnyi papírkódex jegyzőkönyv-gyűjtemény, a Collalto-birtokkal kapcsolatos közjegyzői protocollum. A feljegyzések húsz éven keresztül, 1459 és 1479 között készültek. Ezeket a jegyző, vagy annak írnoka már olyan formában írta, hogy az charta rogata formájában kiadásra is kerülhessen. Így a charta rogata-k egyfajta alapdokumentumának vehetjük. A jegyző (a kötetben csak Martinus notarius nevét sikerült felfedezni) kronológiai rendben vezette a kötetet, többnyire minden új ügyet új lapon kezdett, a lap bal felső sarkában megjelölve az ügy jellegét és az érintett személyek nevét. A kötet chartáinak felépítése megegyezik a kiállított charták felépítésével. A jegyzőkönyvben változatos tartalmú ügyeket találunk: birtok- és ingatlanügyeket, a szőlőtermeléssel kapcsolatos ügyeket, házasságok dokumentálását, végrendeleteket és kisebb jelentőségű egyéb ügyeket. A kódex és a tekercsek családtörténeti, művelődés- és jogtörténeti értékkel egyaránt bírnak: a Collalto-birtok mindennapi életén kívül a család fent említett és sokat vitatott joggyakorlatába is betekintést engednek.