Központi Antiquariat

168. Könyvárverés

1793 Bétsben Nyomtattatott Schrämbl Ferentz Antal Ts. K. Szabados Könyvnyomtató műhelyében.
408 + 481-488 + 33-56p. (1-26. számok, Tóldalék A' Magyar Kurir I. Darabjának utólsó Arkusához), 432p. (27-53. számok)

A Magyar Kurir a magyar sajtótörténet kiemelkedő jelentőségű lapja, a második magyar nyelvű hírlap. A magyar politikai publicisztika történetének első markáns alakja, Szacsvay Sándor a lapot először Pozsonyban próbálta megjelentetni, azonban a Magyar Hírmondó privilégiuma miatt kénytelen volt áttenni székhelyét Bécsbe, itt szerkesztette a Kurírt 1786-tól egészen 1793-ig. Szerkesztése alatt a lap politikai tudósítások és kommentárok egészen sajátos, változóan bíráló jellegű szócsövévé lett. Szacsvay igyekezett a politikai-társadalmi kritika fórumát elkülöníteni az irodalmi és természettudományos tárgyaktól, és újszerű elfogulatlansággal informálni (a kor viszonyaihoz képest) igen széles olvasótáborát. A cenzúra kijátszására az egyébként jozefinista szerkesztő sajátos műfajt alkalmazott, az úgynevezett elysiumi beszélgetéseket, melyekben elhunyt személyek, illetve állatok dialógusaiban burkoltan közölte bíráló megjegyzéseit. Mikor a nemesség reakciója nyomán a II. Lipót uralkodása alatt szigorodó cenzúra eltiltotta Szacsvayt az újságírástól, a szerkesztést kisebb szünet után Decsy Sámuel vette át. Decsy tartózkodott minden politikai kritikától és a lapot földrajzi és történeti tárgyú cikkekkel töltötte meg. A Kurír 1798-ban a bécsi Magyar Merkuriust (társszerkesztő Pánczél Dániel), 1803-ban pedig a Magyar Hírmondót olvasztotta magába. 1816-tól Pánczél Dániel és Igaz Sámuel, 1827-től a lap megszűnéséig (1834) Márton József szerkesztésében jelent meg.

A második kötet korabeli, enyhén kopott papírkötésben, gerincén aranyozott címvignettával, szép példány. A harmadik kötet egységes kötésben, de gerincén nagyrészt levált a papírkötés. A második kötet 65-66. oldala (egy levél) felül szöveg- és képhiányos, a papír amatőr módon pótolva. Mindkét kötet szennylapján Greskovics Imre possessori bejegyzésével 1793-ból. Greskovics Imre valószínűleg nagyvázsonyi (Veszprém vármegye) evangélikus lelkész volt 1790 és 1795 között.