Studio Antikvárium

39. könyvárverés

Pesten, 1825. Füskúti Landerer Lajos betüivel. VIII + 183 + [5] p. Egyetlen kiadás.
A címlapon rézmetszetű vignetta, az első számozott levél szélső margóján kisebb javítás. A szerző csak névrokona a később ismertté vált költőnek.
„Neve Erdélyi János […] Annyira ismeretlen, hogy még a Szinnyei-féle Magyar írók Élete sem tud róla. […] Gúnyorcán Erdélyi a szatírát értette. Úgy látszik Beniczky Péter késő utódát kell benne látnunk, mert könyve derekát velős magyar közmondásoknak híg lére eresztett verses körülírásai teszik. Csúfolódás, gúnyolódás van bennük elég, de költészet még annyi se, amennyi Beniczkynek hasonló fajtájú verseiben. […] A könyvnek költői értéke tehát semmiképpen se kényszerít arra, hogy fellebbentsük róla a feledés sűrű fátyolát, de talán feljogosít rá furcsa magyarsága, amely körülbelül eléri a nyelvújítás legszélsőbb végletét. Én legalább (a célzatos szándékú Mondolatot most nem tekintve) nem ismerek nyelvújítás kori munkát, amelyet annyira eléktelenítene a neológizmusoknak szinte minden lehető, vagyis inkább lehetetlen fajtája, mint e Gúnyortzákat.” (Horger Antal: Egy ismeretlen nyelvújító. Magyar Nyelvőr, 1907.)
Poss.: Dirsztay Béla (Ex libris). [Dirsztay Béla (1861–1921) nagykereskedő, korának legnevesebb műgyűjtői közé tartozott.]
Szüry 1200.
XIX. század végi, aranyozott gerincű, álbordás, vörös félmaroquin kötésben az eredeti borítók bekötve, az első borítófedélen „Erdélyi János gúnyortzái és tellyes mondási” címfelirat. Az első kötéstábla belső felén Deutsch Zsigmond és Tsa budapesti könyvkereskedése könyvjegyével. Körülvágatlan, gyönyörű példány, kötése feltehetően Weichner Géza budapesti könyvkötészetében készült.