Studio Antikvárium

33. Bücherauktion

Kelt: Budapest, 1932. március 30. Négy levél (két levélpár), mérete 135x112 mm, nyolc sűrűn beírt oldal.
A baráti hangvételű levél elején arról panaszkodik, hogy levelei nehezen érik utol a címzettet: „első levelem tegnap érkezett vissza Montevideóból”. További szövegéből: „Még egyszer megírom neked, amit magamról írni tudok. – Még a nyáron fejeztem be életem legjobb munkáját a IVdik Henrik királyt, de nem örültem neki, nagyon szomorú voltam. Tudtam előre, hogy ez a munka nem helyezhető el – s hogy munkám után csak nagy gondokra lehetek elkészülve: mit csináljak vele? – Lefordíttattam nagy költséggel Horváth Henrikkel, – dolgoztam a fordításon három teljes hónapot. S miután mindent meg akartam tenni munkámért, amit megtehetek, felvittem Berlinbe, – ott mint ennen művem ügynöke két teljes hónapot szaladgáltam, – halálra fárasztottam magam – s pokoli tapasztalatokra tettem szert. Irodalomra, művészetre nincsen szükség, – annak rá kell erőszakolnia magát a világra – s az útja-módja ennek az, nem lehet ma már más, minthogy az ember olyan tárgyat választ feldolgozásra, amilyet a plebs tőle követel – s a népszerű tárgy mézesmadzagával csalja be aztán a népet művészete felvételére. IV-dik Henrik ma már senkit sem érdekel, – illetve: ha már népszerű író volnék, akkor igen, – akkor már a hitelem akkora volna náluk… no de mindegy. – Ezer pengőmbe került az, hogy ezt a munkát megírtam – s az eredmény, hogy se kiadóm, se színházam, – a Nyugat sem akarja közölni, mert színdarabot nem közöl… így állok. – A kisregényemnek nincs kiadója. – Teli vagyok búval-bajjal, szomorúsággal – s igazán alig van kedvem élni, – hát még majd írni!” A későbbiekben kávéval és szivarral kapcsolatos minőségi és vám problémáiról, valamint családi és egészségügyi, fogászati dolgokról ír, és tanácsot is ad: „Ha pénzed lesz, – minden más egyéb is lesz, – a fogakon nem múlik. Ebbe fektesd hát minden energiádat! […] Dolgozni és dolgozni és vinni valamire, az a fő.”
[Pataki Dezső (1901–1944) író. Bécsben és Párizsban élt, majd 1929-ben a gazdasági válság elől Brazíliába ment, csak 1934-ben tért haza. Zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be, és 1944-ben bombatámadás áldozata lett. Naplóban örökítette meg bécsi nyomorának idejét (Egy medikus naplójából 1922. szept. – 1924. dec.). Első elbeszélése, az Étvágy 1934-ben jelent meg a Nyugatban. Írásai a Válaszban és a Népszavában is megjelentek; témája rendszerint a Brazíliába kivándorolt magyar nincstelenek sorsa.]
Jó állapotú kézirat, néhány aprócska folttal.