Alexandra Antiquariat

Bücher

1771. június.
1 folio (1 beírt oldal) – 197x160 mm – tintaírás – aláírás: Voltaire.

A levél köszönetnyilvánítás Charles Marie Jean de Boufflers márkinak, amiért az felkérte Henri Grandjeant, Párizs híres szemorvosát, hogy vizsgálja meg Voltaire-t. A levélből kiderül, hogy „ezt a könyörületes tettet” a márki testvére, Boisgelin grófné sugalmazhatta a grófnak.
A „gúny költőjeként” ismert, a gondolkodás szabadságát hirdető, szatírái miatt a Bastille-t is megjárt Voltaire levelét nem nehéz az irónia hangsúlyával olvasni. A páratlan stílusú, a látás és a vakság retorikájára épülő, Janus-arcú szöveg a támadhatatlan udvariasság és a szellemes, ugyanakkor merész csipkelődés között ingázik.
A Jean-Louis Wagnière, Voltaire titkára által írt levél – amelyen Voltaire sajátkezű aláírása szerepel! – nem publikált, Besterman, Voltaire monográfia-írója nem ismeri, ám Voltaire levelezésében 17233-as jelzettel megtalálható egy Boisgelin grófné által írt, ugyanazon a napon kelt levél.

Nagy Jó Uram!
Vajon Grandjean szemorvos csap be engem, vagy én, a vak magamat? Ő tudatta velem, hogy Méltóságod volt olyan szíves, és írt neki az érdekemben. Nyilvánvalóan Boisgelin grófné, az Ön testvére, aki ezt a könyörületes tettet sugalmazta Méltóságodnak. Ön fel akarja nyitni a szememet, noha nem vagyok annyira merész, hogy azt mondjam Nagyságodnak: „Domine, ut videam” (Uram, add, hogy lássak!). Engedje meg, hogy ezt megköszönjem Méltóságodnak, és biztosítsam afelől, hogy szemeim nagyon is nyitva vannak, amikor arról van szó, hogy felismerjem Nagyságod érdemeit.
Maradok tisztelettel Méltóságod Nagyon alázatos és nagyon engedelmes szolgája, Voltaire

Voltaire, eredeti nevén François-Marie Arouet (1694–1778), a felvilágosodás korának egyik legnagyobb hatású írója, filozófusa, az emberi jogok harcos védelmezője ekkor már Ferney-ben, Genf melletti birtokán élt, amelynek egy része Franciaország, egy része Svájc, egy része pedig Németország területéhez tartozott, így amelyik nemzet hatósága zaklatta, egyszerűen csak átsétált birtoka másik szegletébe. Miközben a gazdálkodásnak is időt szentelt, élénk irodalmi és társasági életet folytatott, színielőadásokat, irodalmi esteket rendezett. Gúnyiratokkal támadta ellenlábasait, felszólalt az igazságtalanul meghurcoltak mellett, visszaverte az általa is írt Nagy Enciklopédia elleni támadásokat és folyamatosan hadban állt az egyházzal. Csak halála előtti évben, 1777-ben tért vissza Párizsba utolsó darabja, az Irène bemutatójára. A közönség hősként ünnepelte, az egészségi állapotához mérten túlzott ünnepségek, fogadások, társasági események azonban megterhelték a 83 éves Voltaire szervezetét, és néhány hónappal később elhunyt.
Magyarországon még nem árvereztek Voltaire-kéziratot. Kuriózum!