24. Artikel
[Curio, Caelius Secundus; ed.] - Pasquillorum Tomi duo. >>
Quorum primo uersibus ac rhythmis, altero soluta oratione conscripta quamplurima continentur, ad exhilarandum, confirmandu(m)q(ue) hoc perturbatissimo rerum statu pij lectoris animum, apprime conducentia. Eorum catalogum proxima á Praefatione pagella reperies.
[Basel] Eleutheropoli, 1544. [Joannes Opporinus]. [16] + 537 [helyesen 637] p. Első kiadás.A XVI. század elejének legfontosabb paszkvillus-gyűjteménye, amely csaknem két évszázadra meghatározta a műfaj európai irodalmát. Az RMK III által ismeretlen munkában Janus Pannonius négy epigrammája és számos hazai vonatkozású szentencia olvasható. A humanista szatirikus irodalom rendkívül ötletes darabjait tartalmazó gyűjtemény jelentős hatással volt az erdélyi antitrinitárius kultúrára is, Curio-t az itt alapítandó egyetemre is meghívták. A reprezentatív antológiában a Pasquillus által megszemélyesített római szabadszájúság verses termékei éppúgy helyet kaptak, mint a középkori alkotások, illetőleg a humanista szatíra több műfajban megszólaló darabjai. A paszkvillus nevét egy római szobortorzóról nyerte, amelyet egy a XV. században élt, csípős gúnyverseiről ismert, Pasquino nevű vargáról, vagy szabóról neveztek el. Az 1501-ben felállított szoborra hamarosan gúnyiratokat tűztek ki. A válaszokat egy másik, Marforionak nevezett szoborra illesztették. Előzményeit a középkori vágáns kultúra darabjaiban kereshetjük. Lényege az érzékelhető világ kifordítása, az emberi butaság, a gazdagság, fösvénység, hatalomvágy, az áltudományra épült torz hatalom kacagtató kifigurázása. Eszköze gyakran a jól ismert és nagy tekintélynek örvendő műfajok, szövegek (evangéliumok, bibliai citátumok, teológiai értekezések, szertartási szövegek) parodisztikus kifordítása, profanizálása. Szabadsága érdekében szembeszáll a zsarnoksággal is, nem rettenve meg a pajzán, erotikus területektől sem. Megkapja a gyűjteményben a magáét az 1530-as évek itáliai és európai, politikai és vallási életének legtöbb szereplője, a pápától Lutherig. Mindezt Curio a sulykoló, száraz didakticizmustól és a személyeskedéstől egyaránt távol maradva teszi. Összeállításában az időrend vezette. Nem a szövegek keletkezési ideje a döntő, hanem, hogy azok mikor váltak aktuálissá. Curio-nak munkája megjelenése után nem sokkal el kellett hagynia Rómát, Bázelba települt.
Az első könyvben zömmel újlatin költőktől származó, illetőleg már Rómában született olasz versek, verses dialógusok és késő középkori költemények olvashatók. Az egyes darabok forrásait a kutatás még nem tisztázta, azonban itt található Janus Pannonius II. Pál pápa ellen írott négy epigrammája (70-71. p.). A híres De paparum creandorum című vers Johanna papissa legendájára épül, aki állítólag két és félévig ült a pápai trónon, mikor is egy körmenet alkalmával rosszul lett és ott helyben megszült. A legenda szerint, azóta a pápajelöltet a bíborosok egy lyukas székre ültetik, és úgy győződnek meg a neméről. Szintén ehhez a témához kapcsolódik Janus másik két epigrammája, amelyeket itt is együtt közöltek (Pontificis Pauli.. . Sanctum non possum.. .). II. Pál apaságát és fényűzését egyszerre gúnyolja ki In Paulum II. (Cum sit filia) címmel a negyedik Janus epigramma (vö. Janus Pannonius, szerk. V. Kovács Sándor, Bp. 1972. 328-330, 332. p. epigrammák).
A kötet második részét zömmel prózai dialógusok alkotják. Olvashatók itt a ferencesek tudatlanságát leleplező levelek, szatirikus gyónás, hasonló stílusú evangéliumsorozat (többek között a Carmina Burana-ból is ismert Pénzevangélium, amely ez alkalommal jelent meg elsőként latinul nyomtatásban). Bibliai szövegparafrázisok (amelyekben egyes aktuális események gyilkos paródiáját adja, rávetítve azokat bizonyos bibliai történetekre), X. Leó és VII. Kelemen pokolbéli beszélgetése, a híres Pasquillus extaticus (az égbe ragadott Pasquillus és tanítványának Marforio-nak párbeszéde) stb. A komolykodó, élettől elrugaszkodott teologizálás kifordítására jó példa, amikor Pasquillus a szabad akarat kérdésében kialakult nagy vitához hozzászólva elmeséli, hogyan fosztotta meg szabad akaratától egy kurtizán. Hazai vonatkozásból érdekes az az 1541. évre vonatkozó szentenciagyűjtemény, amely különböző történeti személyek, illetve országok várható viselkedését, vagy eddigi cselekedeteit illusztrálja egy-egy bibliai, illetve klasszikus idézettel. Ezek között olvasható a Magyarország királynéja Németországhoz, miután elvesztette Magyarországot, a Budaiak, akik Ferdinánd ostromát kiállták, a vajda csecsemő fia, Buda, Pest városa stb. című latin citátum (401, 415, 420, 531. p.).
A hamis impresszummal, névtelenül közzétett munka Opporinus bázeli műhelyében látott napvilágot, szövege a tudós nyomdász keze nyomát is magán viseli. RMK III. ?. Apponyi ?. VD 16 C 6433. BNH Cat P 130. Adams P 390. Benzing 2 & 261. XVIII. századi, díszes, dúsan aranyozott vörös egészmaroquin kötésben, aranyozott lapszélekkel. Gyönyörű példány, nagyon ritka könyv.