Múzeum Antique Book Shop

8. online könyv-, és plakát árverés [2014.12.17-ig folyamatosan]

Bétsben, 1792. Alberti Ignátz ny. 1 t. (II. Lipót rézmetszetű arcképe) + [8] + 589 p. + XXXIX t. (színezett rézmetszetek, ebből 8 kihajtható).
„1784. IV. 13-án II. József rendeletére a Szent Koronát Pozsonyból Bécsbe szállították, és a koronaőrséget feloszlatták. Ez a császárral szemben amúgy is ellenséges magyar nemesség körében óriási felháborodást keltett. Így érthető, mekkora lelkesedés fogadta az 1790. I. 28-án kelt császári határozatot, mely a koronát visszaadta a nemzetnek. A vármegyék bandériumokat állítottak fel, amelyek egymást váltva őrizték a koronát. Az új királlyal, II. Lipóttal szembeni felfokozott várakozás hangulatában született ez a munka is, amely az 1790. XI. 15-én Pozsonyban tartott koronázásnak állít emléket. A szerző a nemesi reformmozgalom egyik meghatározó alakja, a magyar nemzeti irodalom és nyelv megteremtésének és megújításának egyik úttörője volt. A mű több részre tagolódik: a Szent Korona és a koronázási jelvények leírását öt színes (ebből négy kihajtható) rézmetszet illusztrálja, ezeken a koronázási jelvények, Szent István kesztyűi és sarui és a magyar korona fennhatósága alá tartozó országok zászlai láthatók. Ezután a korona története, majd a koronát őrző vármegyei bandériumok bemutatása következik. Ez utóbbit harminc dekoratív, színezett rézmetszet egészíti ki, amelyeken az egyes bandériumok lovasainak öltözete, valamint egy bécsi magyar testőr egyenruhája látható (a történészek ezeket a bandériumokat tekintik a nemzeti hadsereg csírájának). Ezután a Habsburg-ház trónigényének jogosságáról szóló értekezés áll, majd a koronázás leírásával zárul a mű. Az utolsó részhez kapcsolódó négy nagyméretű, színezett rézmetszeten a koronázás jelenete, aranysarkantyús lovagok avatása, a magyar törvényekre letett eskü, és a koronázási dombon a négy égtáj felé elvégzett kardcsapások aktusa látható. A rézmetszeteket Berken János Sámuel készítette. A szerző személye, a mű témája, és páratlanul szép illusztrációi az egyik legbecsesebb magyar könyvvé emelik. Hiánytalan példánya ritka.” Pataky: 77. oldal. /Központi Antikvárium/
Két kihajtható metszetnél hajtás menti, egynél lapszéli kisebb szakadás; a metszetek némelyike restaurátor által szakszerűen javított.
Az előzéklapon Szalatnai Rezső író, kritikus, irodalomtörténész tulajdonosi bélyegzőjével és aláírásával.
XX. század eleji, bordázott, dúsan aranyozott gerincű félbőr kötésben, fejnél aranyozott metszéssel. Nagyon szép példány.