2025. Sep. 27., Saturday
Katalogpräsentation

Studio Antikvárium
30. Buchauktion

05-06-2014 17:00

 
525.
tétel

[Kézirat.] Bársony István (1855–1928) újságíró, író saját kézzel, tintával írt, aláírt levele Kiss József (1843–1921) költőnek, „A Hét” című irodalmi lap szerkesztőjének, „Kedves Józsikám” megszólítással.

[Kézirat.] Bársony István (1855–1928) újságíró, író saját kézzel, tintával írt, aláírt levele Kiss József (1843–1921) költőnek, „A Hét” című irodalmi lap szerkesztőjének, „Kedves Józsikám” megszólítással.

Kelt: Budapest, 1912. március 8. Egy, félbehajtott 175x220 mm-es levél, 3 beírt oldal. Szövege: „Szemhurutom miatt kerülöm mostanában a füstös helyeket; kávéházba, kaszinóba nem járok; A Hét legutóbbi száma elém sem került volna,...

Item ist Archive - Dieses Item ist nich verkäuflich

Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
  • Fügen für meinen Katalog
  •  Schreibe einen Kommentar
  •  Nachricht für das Auktionshaus
  • Link an einen Freund
  • Druck
Bitte einloggen oder Registrieren, und abonnieren die Preise der Artikel zu sehen!

Eintritt   Registrierung
Nachricht für das Auktionshaus

Wenn Sie nicht finden können einige Informationen des Artikels, können Sie das Auktionshaus direkt fragen.


Bitte einloggen oder Registrieren, wenn Sie um diesen Artikel an einen Freund senden wollen.

Eintritt   Registrierung

Ganz Beschreibung


Bitte einloggen oder Registrieren, die ganze Beschreibung der Artikel zu sehen!


empfohlene Artikel im Katalog

525. Artikel
[Kézirat.] Bársony István (1855–1928) újságíró, író saját kézzel, tintával írt, aláírt levele Kiss József (1843–1921) költőnek, „A Hét” című irodalmi lap szerkesztőjének, „Kedves Józsikám” megszólítással.
Kelt: Budapest, 1912. március 8. Egy, félbehajtott 175x220 mm-es levél, 3 beírt oldal.
Szövege: „Szemhurutom miatt kerülöm mostanában a füstös helyeket; kávéházba, kaszinóba nem járok; A Hét legutóbbi száma elém sem került volna, ha nem figyelmeztet rá a fiam, ma. Így aztán mégis olvashattam a könyvemről írt kedves, meleg hangú, nekem igazán jól eső megemlékezést, amelyet A Hét közölt. Minden sorotokból jóság és szeretet érzik ki és én a jóságért hálát, a szeretetért az én hozzád való régi szeretetemet kínálom. Mondd meg édes Józsim annak a jó barátomnak, aki az „Ingovány”-ról írt, hogy ropogós kézszorítást küldök neki és elteszem a megemlékezését, amelynek az a vallomása, hogy most újra elolvasta a könyvemet, egyszerűen mámorba ejt. Kérem is, nehogy kiábrándítson, – nehogy utólagosan tréfának mondja, mert ezt a sikert az életem végéig, mint ritka unikumot dédelgetem magamban; ámbár lesütött, szégyenkező szemmel, mert annak a régi könyvemnek a fogyatékosságait nálamnál jobban aligha tudhatja valaki. De ti mégis megöleltetek; engedd hát, hogy visszaöleljek. A te leghívebbed: Bársony Pista”.