Studio Antikvárium

30. Jubileumi könyvárverés

(Hagenau, 1499. február 20. Henricus Gran, pro Joanne Rynman). [236] ff. [of 238]; [279] ff. [of 280]. Első kiadás.
Példányunk első kötetéből hiányzik az első két levél, valamint a hetedik levél fordított módon a kötet elejére kötve. A második kötetből hiányzik az utolsó, üres levél. Az első kötet a1 levelének rektóján régi papírcsík, a d2 verzója és a d3 rektója kissé foltos. Néhány levélen korabeli marginális bejegyzések.
Szentbeszéd-gyűjtemény, első kiadás. A szentekről szóló prédikációk azokra az ünnepnapokra íródtak, melyek nincsenek vasárnaphoz kötve. A kötet a téli és a nyári időszakot öleli fel.
Temesvári Pelbárt (keresztneve talán Paulus, rendi neve Pelbartus, ő magát Pelbartus de Themeswarnak írta) a magyar középkor legjelentősebb prédikátora, a külföldön leggyakrabban kiadott magyar szerző, korának és a prédikációs irodalomnak klasszikusa. A középkori magyar szentbeszéd-irodalom általa foglalta el helyét az európai keresztény köztudatban. 1435 táján Temesváron született, a krakkói egyetemen tanult, majd 1483-tól a dogmatika tanára a budai ferences főiskolán. 1504-ben halt meg Budán. Obszerváns Ferenc-rendi szerzetes, beszédgyűjteményének a Pomerium („gyümölcsöskert”) címet adja, mert „miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák [...] vannak, úgy ebben a munkában is mindennemű prédikációk”. Beszédei nem elhangzott prédikációk, hanem a skolasztikus dogmák bizonyításai népszerű formában. Célkitűzése szerint olyan – minden rendű, rangú, műveltségű hallgatónak megfelelő – alapanyagot akart adni a papok kezébe, melyeket azok bővebb tanácsokkal, konkrét erkölcsi tanulságokkal kibővítve felhasználhattak szentbeszédeikhez. Irodalmi igénnyel megírt dogmatikus szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusoknak, az ókori héber és arab irodalom íróinak műveit, beleszőve nemcsak a magyar szentek legendáit, hanem a magyar népmese és mondavilág elemeit is. A beszédek profán elemekkel való fűszerezése a korban tömegigény is volt. Bár latinul írt, mert a magyar nyelv ekkor még teológiai és dogmatikai értekezésre nem alkalmas, nyelvezete egyszerű, a középkori latinhoz képest is magyarosan rövid, hungarizmusokban gazdag.
Poss.: Sigismund Kárász, Parochie Rakolcz.
CIH 2554. HC 12555. GW M30532. BMC III, 686. RMK III. 49. Borsa P 24B.
XVIII. század elején készült, négy bordára fűzött bőrkötésben, gerincén szúrágás nyomaival, jó példány. A mű első kiadása rendkívül ritka, tudomásunk szerint magyar árverésen soha nem szerepelt.
First edition. Two volumes are bound in one. Lacking the first two leaves from the first volume and the last (blank) from the second. Bound in the early 18th century calf, minor damage on spine.