Studio Antikvárium

40. könyvárverés

Leipzig und Wien, 1848. Verlag von Otto Wigand. [2] + 78 p.
Névtelenül kiadott magyarellenes politikai röpirat. A szlovák érzületű evangélikus lelkész először 1834-ben, Lipcsében megjelent munkájában a nyelv, a nemzet, a haza fogalmainak tisztázására tett kísérletet. Nyelvészeti értekezésében arra a következtetésre jut, hogy „legjobb és legmegfelelőbb az lenne, ha az államok úgy alakulnának, hogy keretükön belül az állam és a nemzet kölcsönösen fedné egymást. Nem a hegyek, a völgyek, folyók és tavak, hanem a nyelv, mint a lelki intelligenciának a társadalmi életben megnyilvánuló szerve az, amelynek az államokat egymástól el kellene választania. Egy állam – egy nemzet, és egy nemzet – egy állam, ennek kellene érvényesülnie.” A mű kimutathatóan hatással volt gróf Széchenyi Istvánra az 1842. november 27-én, az Akadémián elmondott megnyitó beszéde megírásánál, melyben a hangsúlyt a nyelvművelésre helyezte, mivel a magyar nyelv megőrzését és művelését mindennél fontosabbnak tartotta.
A kötet végén latin eredetiben közli a glozsáni szlovák lelkész, Rohonyi György „Palma, quam Dugonics, similesque Magyari Slaviae eripere attentarunt vindicata” című, Dugonics- és magyarellenes gúnyversét, amelyet először Kollár Ádám Ferenc adatott ki 1835-ben Zágrábban. A magyarokat lekicsinylő, nyelvüknek a tótot megtévő, a szlávokat dicsőítő verset már a megjelenés évében sokan megbírálták, Vörösmarty feleletül egy gúnyversben felelt Rohonyi versére. Példányunk levelein kisebb foxing.
Szentkirályi M 25.
XIX. század végi, aranyozott gerincű egészvászon kötésben. Jó példány, nagyon ritka könyv.