Központi Antiquariat

164. Könyvárverés

Első: A lutheránusok és kálvinisták igaz hitben vannak-é. Máaosik: Csak az egy pápista hit-é igaz. Harmadik:
A pápisták ellenkeznek-é a Szentírással vagy inkább a lutherek és kálvinisták.
Nagy-Szombatban, 1661. Academiai bőtükkel Sobneckenhaus Menyhárt Venczeszló által.
[16] + 100 + [4]p. (Nádasdy család címere rézmetszet). Első kiadás. Öt lap hiányzik, amelyből három, köztük a címlap, másolattal pótolva. A könyv végére ragasztott sajtóhibák jegyzéke (Errata sic corrige) hiányzik.
Sámbár Mátyás (1617-1685) a barokk hitvitázó irodalom egyik jeles képviselője, a győri jezsuita kollégium tagja. A most árverésre bocsájtott korai könyv ritka és különösen fontos darabja a magyar hitvitázó irodalomnak, ugyanis ez volt az a vitaindító irat, amellyel elkezdődött az ún. felső-magyarországi hitvita (1663-1672). Az összesen 18 iratot számláló polémia a magyar hitvitázó irodalom legtöbb elemből álló alkotásának tekinthető. Sámbár ebben a művében arról értekezik, hogy vajon a pápista, a luteránus vagy a kálvinista-e az igazi vallás? A jezsuita szerző kérdéseire a reformátusok közül többen igen élesen válaszoltak. Elsőként protestáns részről 1664-ben bocsátottak ki egy rövid anonim feleletet: Tudja-e kiki maga felől minden bizonyosan, hogy Isten kedvében vagyon? Sajnos ebből egyetlen példány sem maradt fenn. A következő esztendőben, 1665-ben Dömötöri György, Vitnyédi István tübingeni alumnusa Christoph Wölflin ottani teológiaprofesszor számára latinra fordította a „Három üdvösséges kérdést” 1661. évi kiadását, amelyre Wölflin három teológiai disputációval válaszolt, amelyet Dömötöri ugyan magyarra fordított, de ezek kinyomtatásáról nincsen információnk. Sámbár reagálva erre - némi átdolgozással - legkésőbb 1665 tavaszán Kassán újra kinyomtattatta a „Három üdvösséges kérdést” (vö. RMNY 3205), amellyel újabb lökést adott a vitának. Erre a kiadásra írt feleletet 1666-ban Pósaházi János, sárospataki tanár „Summás választétel” címmel (RMNY 3288), amelyre Sámbár egy mára elveszett viszontválasszal reagált: „A három kérdésre lött summás választételre irott felelet.” Pósaházi még ugyanezen évben, tehát 1666-ban újabb replikát nyomtattatott ki. Sámbár beszámolója szerint Pósaházi válaszai után, szintén 1666-ban Matkó István, felsőbányai prédikátor is beszállt a vitába, a „Fövenyen épített ház romlása, avagy Három kérdések körül gőgösen futkározó Sámbár Mátyás jezsuita ina szakadása” (RMNY 3323). Pósaházi és Matkó egymástól függetlenül írták műveiket, azonban ezekre a válaszokra Sámbár 1667-ben felelt, a „A’ három idvösséges kérdésre, a’ Lutter és Calvinista tanitók mint felelnek?” című művével (lásd következő tételünket). A könyv népszerűségére vall, hogy a XVII. században négy kiadása jelent meg (1661, 1665, 1672, 1690) és még a XVIII. század derekán is többször kinyomtatták. Az ajánlás címzése és szövegének tényleges kezdete közé ékelve a Nádasdy család fametszetes, rózsakoszorúba foglalt címere látható.
Magyar közkönyvtárakban 4 példányt őriznek, amelyek közül egyik sem teljes.
Korabeli egészbőr-kötésben, táblákon körbe díszítés. Ritka mű, árverésen nem láttuk nyomát. RMK I 979, RMNy 2997