Studio Antikvárium

25. Bücherauktion

Budapest, 1926. Uj Föld kiadása (Krausz J. és Társa [ny.]) 76 + [4] p. Első kiadás.
A magyar dadaista költészet kiemelkedő jelentőségű alkotása. „Ahogy megyek hazafelé, az egyik könyvkereskedés kirakatában megpillantok egy egész új, talán aznap megjelent könyvet. Palasovszky Ödön: PUNALUA. A címlapon nagy sárga kör, hosszúszárú kis p betű, modern Bauhaus-szerű grafikai elrendezés. Az egész címlap rendkívül bizalomgerjesztő – részemre. Azonnal megveszem. Egyrohanvást elolvasom. „Ödönke a halak szeretője… Ödönke itt. Ödönke ott… A vébélű tintatartó… ZriPunalua… Punalua I, Punalua O! Punalua Ü!… Kék mint a hó, fekete mint a hó, sárga mint a hó… Élt 25 évet és meghalt, mielőtt átmuzsikálta volna tüdején a fekete übercígereket…” Az egész eredeti tipográfiai megoldással, Kórus, Hangok, Kiáltások… Mint egy hatalmas dadaista szimfónia… Ma is jól emlékszem arra az óriási hatásra, amit a könyv rám tett. Ujjongtam. Magamon kívül voltam lelkes örömömben. Végre valami új és jó! Másnap rohantam vissza Raithhoz. Asztalára vágtam a Punaluát. Én vagyok őrült? Azt mondtad! Hát ez mi? Raith Tivadar még nem látta az új kötetet. De ahogy megpillantotta a szerző nevét, máris legyintett: Hát ez Ödönke! A fő őrült!!! Hát ehhez akarsz te hasonlítani? Hisz ezt be fogják vinni a Lipótmezőre! Én nem akarok hasonlítani hozzá – feleltem –, de ha ez a könyv megjelenhetett… – Punalua? Mi az, hogy Punalua? Hórukk – Punalua… hát akkor az én síkverseim ne jelenhetnének meg? Hisz a síkversek tiszták, világosak, érthetőek! Most Raith maradt néma. Feltétlenül ragaszkodom hozzá, hogy a síkverseim a kötetben maradjanak! – mondtam most már határozottan. Te csak maradj Magyarország, de én Európa leszek! Megfogtam a kötetet, betettem az aktatáskámba, és otthagytam Raith Tivadart.” (Tamkó Sirató Károly).
Fűzve, színes, illusztrált, gerincén javított kiadói borítóban.