Honterus Antiquaritat

Könyv

Lugduni (Lyon), 1554. Gulielmum Rouillium. 16 sztl. lev., 564. p. Utána következik: Notha et Dioscoridii Falso adscripta, … 22 sztl. lev. Utána következik: Curationum Morborum in Dioscoride Contentarum Index. Lugduni, 1554. Balthazar Arnolletus. 52 sztl. lev. Sienai Pietro Andrea Matthioli (1500–1577), jeles pharmakobotanikus, kinek Dioscorides-kommentárjai 1544 és 1744 között több mint 60 kiadást értek meg latinul, olaszul, franciául, németül és csehül, a korai kiadások egy részében szép famtszetekkel illusztrálva. Matthioli Páduában tanult, és később ott is működött egy ideig, majd 1542-ben Görz (ma Gorizia, Olaszország) városi orvosa lett. A környék gazdag flóráját tanulmányozva jutott arra a következtetésre, hogy újra közkinccsé kéne tenni az ókori Dioszkoridész gyógynövényekkel is foglalkozó könyvét. A könyvet először Velencében adatta ki olasz nyelven 1544-ben, majd ezt követte az 1554-es, már illusztrációkkal gazdagított latin nyelvű, ugyancsak Velencében kiadott változat, a Commentarii in libros sex Pedacii Dioscorides Anazarbei de materia medica. Penadiosz Dioszkoridész a Krisztus utáni I. században, Nero és Vespasianus korában élt katonaorvos öt könyvből álló Perihylész iatrikész (Az orvosi anyagról) című munkája a „fajok számát illetően a leggazdagabb munka, amely az ókorból a leíró növénytan és gyógynövénytan köréből ránk maradt.” Művét a későbbi évszázadokban ismételten lemásolták, kibővítették, plagizálták – több ál-Dioszkoridész-könyv is közkézen forgott – majd 1478-ban nyomtatásban latinul, majd 1499-ben görögül is kiadták. Matthioli vállalkozása abban különbözött a korábbi másolatoktól, fordításoktól, hogy a filológiai hűség mellett a botanikai felhasználhatóságot tartotta szem előtt, ezért a görög és latin nevek mellett feltüntette a növények olasz, német, stb. nevét is, saját tapasztalat ill. más korabeli szerzők isme- retei alapján megerősítette, kiegészítette, korrigálta az ókori adatokat. 1555-től egészen haláláig előbb Ferdinánd főherceg, majd II. Miksa császár szolgálatában állt. Valószínűleg erre utalt az 1552- ben Perugiában orvosdoktorrá avatott és itáliai tartózkodása alatt Matthiolival is barátkozó magyar származású Gáspár doktor (Caspar Fraxinus de Zegedinus, azaz Szegedi Kőrös Gáspár) 1554. végén Nádasdy Tamáshoz írt levelében: „Örülök a sienai Mattheolus meghívásának, annak tudniillik , hogy a szerencse végül oly tiszteletteljes fizetséggel tekintett rá öregkorában…” XIX. századi restaurált félbőr kötésben.