Honterus Antiquaritat

Fair Partner ✔
117. árverés | könyv, kézirat, papírrégiség, fotó

Lavingae Suevorum, [Leiden] 1615. typis Palatinis excudebat M. Jacobus Winter. 207 p.
Lapszámozáson belül három egészoldalas, rézmetszetű illusztráció a magyar koronáról, ebből az első a címképmetszet. Felirata körben: Erényeiddel hírnevet szereztél. Ezenkívül 24 köralakú, rézmetszetű embléma és 8 fametszet is díszíti a művet. Készítőjük maga az író.
A szövegtest léniákkal keretezve, a széleken jegyzetelésre szolgáló hasáb. Elöl és hátul 3-3 üres levél bekötve.
Mint ismert, az 1606. évi bécsi és zsitvatoroki békét ellenző Rudolf császár 1608-ban kénytelen volt meghátrálni testvére, Mátyás főherceg és a vele szövetkező magyar, morva és ausztriai rendek előtt: egyebek mellett lemondott a magyar királyi trónról, és fivére rendelkezésére bocsátotta a magyar felségjelvényeket. A kortársak szemében a Szent Korona és Prágából való „hazatérése” szimbólum lett, amely összekapcsolódott Mátyás megkoronázásával, a két békeegyezmény törvénybeiktatásával, a rendi jogok és a vallásszabadság garantálásával, vagyis az uralkodó és a rendek közti „kiegyezéssel”.
A koronának ez az újfajta tisztelete, illetve szimbólumként való értelmezése számos formában megnyilvánult – eleinte kizárólag protestáns (evangélikus) oldalon. Elsőként említhető Illésházy István, aki az 1608 júliusában tartott beszédében Mátyás főherceg királlyá választása mellett érvelt a Kassára összegyűlt magyar rendekelőtt. Kiemelte, hogy a főherceg megvédte a magyar nemzet régi szabadságait, s eme érdemeiért azt a jutalmat kapta Istentől, hogy az „angyali Szent Koronát” visszahozhatta az országba.
Az aranyművesből soproni polgármesterré, jogtudóssá és íróvá lett, evangélikus hitét szilárdan megőrző és védelmező Lackner (1571-1631) ugyanolyan örömmel fogadta az 1608. évi eseményeket, mint általában a protestáns értelmiség. Lackner három koronázáson is részt vett városa követeként (1608, 1613, 1618). Emlékirataiban büszkén írta, hogy 1618-ban ő is jelen volt a koronának az őrzési helyéről való ünnepélyes kivételénél és visszahelyezésénél: látta a koronát, „e hatalmas kincset” (thesaurum tantum), s megérinthette a felségjelvényeket. Legfontosabb alkotása ez a mű, amely egy emblematikus királytükör, a korona jelképes értelmű leírása. Művében elhelyezte a Szent Korona metszetképét elöl- és hátulnézetből, ám annak drágaköveit és zománcképeit emblémákkal helyettesítette – eme emblémák egyenkénti magyarázatát tartalmazza a könyv. Az embléma-magyarázatok fő forrása Piero Valeriano 1556-ban kiadott műve (Hieroglyphica) volt és Thurzó György nádornak ajánlotta. Lackner polgármesterként 1618-ban felfestette a Szent Koronát a soproni Tűztorony belső részére, tehát a városi reprezentációban is felhasználta a jelképet. / In: Tóth Gergely: Szétváló múltértelmezések./
RMK III. 1156.
Korabeli egészpergamen-kötésben, a táblákon vaknyomásos aranyozott kerettel és kisebb sarokdíszekkel. Egy német nyelvű beírással az első előzéken ‒ „Ezt a könyvet, ajándékba kaptam Lachkner doktortól, Ödenburg”(!) ‒, melynek sarka pótolt, és egy későbbi tulajdonosi pecséttel. Átkötő szalagjai már nincsenek meg, a lapélek körben kopottan festettek. Utolsó levelén nyomdászjelvény, ez mutatja a kiadás évét. Lapjai kissé rozsdafoltosak, de ez semmit nem von le az unikális kötet értékéből. Nagyon ritka munka. (16×20 cm) (Lacknerről lásd még a 354. tételt.)