Studio Antikvárium

37. könyvárverés

– „A magyar honfoglalás mondái. A Kisfaludy-Társaság 1895. évi Lukács Krisztina-díjára benyújtott pályamű. Jelige: Anonymus. Budapest, 1895. október 31-én.”
Kelt: Budapest, 1895. október 31. Egységes, kalligrafikus írású, feltehetően diktált szöveg. Kötetbe kötve, 717 számozott oldal, mérete: 287x223 mm. A címlapot megelőző levélen a Kisfaludy Társaság képviselőjének bejegyzése: „Érkezett 1895. okt. 31. Lukács Kr. pályamű. 1.”
A mű a Kisfaludy Társaság 1894. február 7-én kihirdetett „Kívántatik a magyar honfoglalás mondáinak és költői feldolgozásainak történeti és kritikai ismertetése” című pályázatára íródott. A megjelent kötet előszavában az író így emlékezik vissza erre: „A pályázat 1894 febr. 7-ikén tűzetett ki; de én csakis az 1895 febr. 5-iki második kihirdetés alkalmával tökéltem el, hogy a kívánt művet ez év okt. 31-ikére megírom. Késői vállalkozásom alkalmával tehát számot kellett vetnem a pályázat következő feltételével is: „minthogy a nyertes pályaművet a Társaság a millenniumra kívánja kiadni: töredékes vagy befejezetlen művet nem bocsát pályázatra. A mű, mely a mondai felfogás szolgálatában felölelte a magyar hun-mondák anyagát [is], s ezzel megkétszerezte a kíván eredményt, elvégre mégis elkészült s Beöthy Zsolt, Szilády Áron és Zichy Antal elismerő bírálatai alapján jutalomban részesült.”
A kézirat szövege a végül 1904-ben és 1905-ben megjelent két kötetes mű szövegével csak beosztásában és fejezetcímeiben egyezik, a szöveg teljesen eltér. Ennek okára fényt derítenek az író 1904. március 7-én, a nyomtatott kiadás előszavában írt sorai: „A pályázat sikere után művem kiadása elmaradt. E jogáról a Kisfaludy-Társaság ideiglenesen ama hő óhajom következtében mondott le, hogy a magyar költészet nehezen hozzáférhető régi kincseit, főként pedig az Árpádkori mondák forrásait, történeti vonatkozásait s a magyar hun-mondák kialakulásának fölötte hiányosan ismert módozatait további vizsgálatok tárgyává tehessem. Így írtam a honfoglalás titokzatos krónikásáról, Anonymusról; összegyűjtöttem a regös-énekek összes népi emlékeit s kiderítettem, hogy az Árpádkori udvari énekmondók ugyanazoktól a pogánykori regösöktől származtak, a kiknek keleti eredetű újévi alakoskodását és rituális jellegű alkalmi énekmondását a nép híven utánozta s a XI. század óta máig sem feledte el. Kutattam a honfoglalás idején keletkező végek emlékeit s a rajtuk elhelyezett hun-avar, kozár-kabar és gepid eredetű székely határőrök történetének ama vonatkozásait, melyek nélkül a magyar-hun monda keletkezését és kialakulását megmagyarázni nem lehet, végül írtam néhány olyan értekezést is, a mellyel a mondák részletkérdéseit és benső összefüggését kívántam előzetesen megvilágítani. Azt hiszem, előmunkálataim jelzésével nemcsak művem kiadásának jogos késleltetését sikerült igazolnom, hanem azt is, hogy most a gyökeres átdolgozás elől csakis időközben felhalmozódott eredményeim mellőzésével lehetett volna kitérnem. Ezért a mondák forrásait és a magyar hun-mondákat tárgyaló első kötetet egészen újra írtam s gyökeresen átdolgoztam a második kötet néhány fejezetét is.”
A pályázatra egyetlen mű érkezett, amelyet Kisfaludy Társaság évlapjában (XXX. kötet 28–32. p.) így értékelt: „E jeles mű azonban nemcsak méltó a jutalomra, hanem irodalomtörténet-írásunknak, sőt köztörténeti forrástanulmányainknak határozott nyereségére szolgál.” A beérkezett művet a pályázat bírálói: Beöthy Zsolt, Szilády Áron és Zichy Antal az évkönyvben külön-külön hosszan méltatták, sőt Beöthy Zsolt a következő megjegyzést is fűzte hozzá: „A terjedelmes kötetet azonban nemcsak pontosan átolvastam; de számos, állításaira, következtetéseire és előadása módjára vonatkozó észrevételemet és figyelmeztetésemet a lapok széleire jegyeztem.” (Kéziratunk szélső margóin kézírásos bejegyzések.) „E bírálatok alapján, 1896. febr. 5-dikén a pályadíj kiadására határoztatok az egyetlen pályamű szerzőjének. Neve, mint az 1896. február 9-diki ünnepélyes közülésen felbontott jeligés levélkéből kitűnt: dr. Sebestyén Gyula.”
A kötetbe helyezve a Kisfaludy Társaság 1895. február 10-én tartott, 48. közgyűlésének nyomtatott meghívója (2 levél), melyben e pályázat második kihirdetése is szerepel.
Korabeli, díszesen aranyozott, gerincén javított egészvászon kötésben, piros festésű lapszélekkel, az első kötéstáblán préselt, aranyozott felirattal: „A magyar honfoglalás mondái. Jelige: Anonymus.” Kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű darab, unikum