Darabanth Auktionshaus

Fair Partner ✔
476. Gyorsárverés

[Folyóirat] 'Armstrong és Aldrin holdraszállása és a holdséta után Újra együtt a holdkomp és az űrhajó. Az Apollo-11 úton a Föld felé'. A Népszabadság lapszáma az Apollo-11 visszaútjáról. (XXVII. évfolyam, 168. szám, 1969. július 22.) Budapest, 1969. Szikra Lapnyomda. 9 + [7] p. Folio. A második világháborút követően jelentős fegyverkezési verseny kezdődött az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ennek a versengésnek volt az eredménye a nyugati világot sokkoló Szputnyik-1 műhold fellövése 1957 októberében, melyet a szovjet hírközlés nagy diadallal jelentett be. Jóllehet a szovjetek által fellőtt első műhold nyomán kitört pánik egyebek között a NASA megalakulásához vezetett, 1961. április 12-én Jurij Gagarin másfél órás űrutazásával újabb szovjet diadal született. Mivel az amerikai űrprogram mind az első műhold, mind az első ember űrbe küldésével lemaradásba került. John F. Kennedy amerikai elnök csattanós válaszként 1961. május 25-én a szenátusban meghirdette a Holdra szállási programot. A később Apollo-projektként elhíresült terv szerint még az évtized vége előtt embert kell juttatni a Holdra, és sikeresen vissza is kell hozni onnan. A nagyívű terv sikeréhez azonban rengeteg részlet kidolgozásra szorult. Bár az 1961. május 5-én végrehajtott első amerikai űrutazással kiderült, hogy a kozmikus sebesség, a kozmikus sugárzás és a súlytalanság állapota is túlélhető az emberi szervezet számára, a következő űrutazások során még számtalan vezérlési, kommunikációs, tudományos és egészségügyi kihívásra kellett megoldást találni, illetve meg kellett oldani a Föld kerüli keringés, a hosszú távú űrben tartózkodás, az együttes repülés, az űrséta és az űrrandevú technikai kérdéseit. Az 1961-től kibontakozó Mercury- és Gemini-programok sikere után 1967-től indult a Hold-utazás végső szakaszának programja, az Apollo-program. A tragédiát sem nélkülöző űrprogram döntő része 1967-1969 között zajlott, melynek során az Apollo-űrhajók több alkalommal megközelítették a Holdat, körbe is fényképezték, és kezdettől fogva a két űreszközös megoldást választották, melynek értelmében a Föld-Hold-távolságot megtevő anyaűrhajó Hold körüli pályára áll, és onnan egy másik járművel, egy holdkomppal érik el a Hold felszínét, majd jutnak vissza onnan. Az Apollo-11 űrhajó 1969. július 16-án startolt Floridából, és több napnyi utazás, majd Hold körüli pályára állás után az anyaűrhajóról leválasztott holdkomp 1969. július 20-án, a vasárnap esti órákban érte el a Hold felszínét. Lapszámunk a magyar sajtóban szokatlan alapossággal ismerteti a holdkompban tartózkodó két amerikai űrhajós, Neil Armstrong és Buzz Aldrin holdra szállását, két órán át tartó holdsétáját, a tetteiket rögzítő, hordozható televíziós kamera pozicionálását, a holdjárás óvatosságát, az anyaggyűjtés körültekintő mivoltát, az űrkutatás hősi halottainak emlékét megörökítő emlékplakett, a békefelirat és az amerikai zászló elhelyezését, majd a holdkompba való visszaszállás, az űrruhák fertőtlenítésének részleteit. A beszámoló megörökíti a holdkomp felszállás technikai részleteit is, 18:54-es startjáról az anyaűrhajóba való dokkolás műveletéig (22:35). Lapszámunk röviden ismerteti a további, lapzárta utáni műveleteket is, feltehetően a reggeli órákban indul vissza az űrhajó, és vélhetően csütörtökön, július 24-én ér vissza a Földre. A képekkel kísért beszámoló után a Hold-expedíció eredményeit a szovjet űrkutatás kontextusába emelő véleménycikk, alatta az amerikai Hold-expedícióval egy időben a helyszínen járó, távirányítású, legénység nélküli automata szovjet holdszonda, a Luna-15 eredményeinek kivonatos ismertetése. A további oldalon rövid sajtószemle az Apollo-11 nemzetközi visszhangjáról, meglepően korrekt szovjet köszönetnyilvánítással és elismeréssel, melyet a támadó jellegű londoni sajtóvisszhang ellenpontoz. Jó állapotú lapszám.