2025. Sep. 26., Friday

Hilfe zur Suche Scließen
-  


Czóbel Béla: Gordon Zsuzsa portréja

- 2015. Sep. 23




A Virág Judit Galéria 50. jubileumi aukciója sok gyönyörű és egyben érdekes művészeti alkotást vonultat fel.

A 2015. október 5-én zajló árverés 31. tétele egy Czóbel Béla festmény: Gordon Zsuzsa portréja.

Az alkotás nem pusztán egy arckép - rápillantva talán csak egy sárga kabátos hölgyet látunk, de ha ismerjük e hölgy életrajzi hátterét, a művész és a modell kapcsolatát, a kép megelevenedik.




Egy műgyűjtő lánya – Gordon Zsuzsa színművésznő
 
Gordon  Zsuzsa,  édesapjának,  Dr.  Gartner  Pálnak  köszönhetően,  egy  kitűnő  ízléssel válogatott, rangos gyűjtemény örökösévé vált. A művészet és műgyűjtés szeretete, a nemes, minőségi tárgyakkal való együttélés igénye családja révén tehát már korán jelentkezett, majd kiteljesedett. Egy művészeti miliőben felnőtt, művészbarátokkal körülvett fiatal nő talán nem is véletlenül választja később saját pályájául a színművészetet. Kétszeres Jászai Mari-díjas színművésszé vált, aki a Színművészeti Főiskola elvégzését követően, 1962-től 1968-ig a Vígszínház színésznője, majd harminc éven át a Radnóti Miklós Színház tagja volt. Színpadi szerepei mellett elismerést kapott többek között a Mágnás Miskában (1949), a Budapesti Tavaszban (1955) és a Jelbeszéd (1974) című filmekben nyújtott alakításáért.

Gordon Zsuzsa
 Gordon Zsuzsa

Gordon Zsuzsa (Mathilde) és Szabó Gyula (Julien Sorel) Stendhal-Illés Endre: Vörös és fekete című drámájának próbáján, 1959. április 10-én
Gordon Zsuzsa (Mathilde) és Szabó Gyula (Julien Sorel) Stendhal-Illés Endre: Vörös és fekete című drámájának próbáján, 1959. április 10-én
                                                                                            
 







Barátság Czóbel Bélával
 
Férjével, Dr. Váradi Istvánnal együtt építették tovább a gazdag műgyűjteményt és sok művésszel szoros barátságot ápoltak az évek során. Kratochwill Mimi művészettörténész így számolt be a Czóbel Bélához fűződő barátságukról a Gordon-Váradi gyűjtemény kiállítási katalógusának elő-szavában: „Czóbel Béla egy műkereskedésből vásárolt művének a művésznek történt bemutatása után, valamint a szentendrei tárlaton (1970) vásárolt kép bevezette őket a művész műtermébe. Itt ült modellt Gordon Zsuzsa egy olajfestményhez, amely a Czóbel portréfilmben is szerepel a modell szavaitól kísérve. Látogatásaik alkalmával Czóbel lerajzolta többször Váradi Istvánt is. E művek örök emlékezések a nagy festő barátra.”A Gordon-Váradi gyűjtemény jó pár lendületes  Czóbel grafikája tanúskodik továbbá az egykori barátságról.

Czóbel Béla: Vázlat Gordon Zsuzsa portréjához, 1971. magántulajdon
  Czóbel Béla: Vázlat Gordon Zsuzsa portréjához, 1971.magántulajdon




Állóképek az 1971-es portréfilmből: Gordon Zsuzsa és Czóbel Béla a műteremben
  










Állóképek az 1971-es portréfilmből: Gordon Zsuzsa és Czóbel Béla a műteremben
                                             























Látogatás Czóbel Béla műtermében
 
Czóbel Béla festőművészi pályája a huszadik század elején indult, egyidőben a francia avantgárd kibontakozásával. Látogatás Czóbel Béla műtermében címmel  készült  el  az  1971-es dokumentumfilm, mely felidézi az idős mester több, mint hat évtizedes alkotói tevékenységét. A film  rendkívüli  jelentőséggel bír Gordon Zsuzsa portréjának  tekintetében, hiszen Gordon Zsuzsa és Czóbel Béla mesélnek a portré keletkezéséről, barátságukról, művészi hitvallásukról. Fantasztikus látnunk, ahogy a filmen az idős mester, mély érzelmekkel és gondolatokkal telve festi az előtte ülő modell, és barát, Gordon Zsuzsa portréját.
„Régebben emlékezetből festettem, modell nélkül. Azonban a modellre és a természetre mindig, mint kiindulópontra, szükségem van. E nélkül nem is tudnék dolgozni. Portréim többnyire barátaimról készültek. A figurális dolgok közelebb állnak hozzám, mint a táj vagy a csendélet. Az előbbieket szívesen csinálom még ma is. Arra törekszem, hogy a vászon egy kép benyomását tegye, egy kép legyen és nem egy fotográfia-szerű portré.” – mondja Czóbel a portréfilmben.
Gordon Zsuzsa pedig így mesél a filmben a mesterről és kapcsolatukról: „Nem egy fénykép készül itt, hanem valami, ami belülről, ami engem belülről vetít vissza. … Mióta ide járok Béla bácsihoz, nagyon nagy élmény ez a modellülés és nagyon tanulságos is nekem. Mi sok mindenről beszélgetünk, és tulajdonképpen azt hiszem, hogy ami fiatalon tartotta őt, az az, hogy minden érdekli. Irodalom, költészet, dráma… Aztán néha megszakadnak köztünk ezek a beszélgetések, és én észreveszek néha az arcán valami átszellemülést, ami csak a nagy művészek sajátja. Amikor kínlódva keresi a formát, a kifejezést, a színek harmóniáját - amit mi színészek is a színpadon. Ha sikerül valami, átéljük és átérezzük. És ez a kínlódás is rajta van az arcán, az idegek megfeszülése. Ő mondta, hogy számára a legnagyobb öröm és a legnagyobb kínlódás a festés.”
Gordon Zsuzsa lírai portréját 1971-ben festette meg Czóbel. Színvilága visszafogottabb, a blúz és a sapka kék színére a háttér lilája felel - mégis vibrálóan élettel, egyéniséggel teli és mozog a kép egész felülete. A portrét a mester 1975. december 31-én, nem sokkal januárban bekövetkezett halála előtt ajándékozta egykori modelljének.
 

 
(Hársfalvi Magdolna)




Képek a Gartner-Gordon-Váradi gyűjteményből

 
Az ismert színésznő, Gordon Zsuzsa, és férje, dr. Váradi István gyűjteménye a huszadik  századi  magyar  műgyűjtés feldolgozatlan fejezete. A mai nagyközönség számára a kollekció szinte teljesen ismeretlen. A  kiemelkedő  műveket  is  tartalmazó  gyűjteménnyel ezidáig csupán egyetlen alkalommal találkozhatott a közönség Szekszárdon, 1987-ben. Bár elvétve a különböző monográfiákban és  kiállítási  katalógusokban  rábukkanhatunk a  gyűjtemény  egy-egy  becsesebb  darabjára, közeli  barátokon,  bennfentes  művészettörténészeken  és  gyűjtőkön  kívül,  több  mint  harminc éve senki nem láthatta e kollekció igazi remekműveit.

Három  generáció  művészet  iránti  rajongása és  elhivatottsága  hozta  létre  a  gyűjteményt. Az  értelmiségiekkel,  művészekkel  és  gondolkodókkal mindig is szoros kapcsolatban álló család számára, magától értetődő volt a művészetek pártolása és a szép tárgyakkal való együttélés igénye.
A Gordon-Váradi gyűjtemény ezeknek a közel egy évszázadra visszanyúló emberi kapcsolatoknak  a  lenyomata,  melyből  egyúttal  a  huszadik századi magyar művészet történetének szubjektív képe is kirajzolódik.A gyűjtést Gordon Zsuzsa nagyszülei kezdték el. A színművésznő nagybátyja, Szöllősi Endre szobrász volt. Szöllősi apja – Szöllősi Lipót, a  Viktória  bútorgyár  alapítója,  az  1900-as párizsi  világkiállítás  első  díjasa  –  maga  is  a művészet és művészek lelkes támogatója volt. A színésznő anyai nagyanyja annak a László Fülöpnek volt az unokatestvére, aki mint az angol uralkodó családtól nemesi rangot szerző  portréfestő  fényes  karriert  futott  be  a  huszadik század elején Angliában. A portréfestő több alkotása mellett, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József festményei is a családhoz kerültek. Bár ezek közül a II. világháború alatt sok alkotás elveszett, a kis gyűjteményt mégis relikviaként őrizte a család.


A nappali és a hálószoba

A nappali és a hálószoba 


 
A nappali
 

















A nappali
                                                                                                                                                                                            


 















A családi  örökség  alapjaira  a  gyűjtemény vázát Gordon Zsuzsa édesapja, Dr. Gartner Pál építette fel.

Az ismert elmegyógyász a két világháború között tudományos és értelmiségi körök közismert személyisége volt. Gartner tanulmányait 1918-ban, a budapesti Tudományegyetemen kezdte. Stúdiumokat hallgatott Prágában is, orvosi oklevelet végül a pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett 1925-ben. Nagykállón, majd Budapesten a Szabolcs utcai kórházban volt  gyakornok,  később  alorvos.  Igazságügyi elmeszakértő volt a híres vonatrobbantó, Matuska Szilveszter perében. 1936-1939 között a  Schwartzer  Intézet  igazgató  főorvosa  lett, majd munkaszolgálatos légóorvos. 1945-1946-ban az Országos Elmemegfigyelő igazgatója. 1946-tól egyetemi magántanár és az Alsóerdősor utcában lévő Korányi Kórház megbízott főorvosa, majd 1970-ig osztályvezető  főorvosa  volt.  Közben  1946-ban  képviselővé választották és az Orvos Egészségügyi Szakszervezet alelnöke lett.

Gartner főleg szociálpszichológiai, gyakorlati ideg- és elmegyógyászati kérdésekkel foglalkozott.  Több  jelentős  könyv,  valamint  tanulmány szerzője volt, aki rangos folyóiratokban is  rendszeresen  publikált,  így  egykor  a  Nyugatban is. Barátja volt Freud legismertebb tanítványa, Wilheim Stekel osztrák pszichológus, akivel még az 1920-as években alakított ki baráti, szakmai kapcsolatot a bécsi tanulmányi évei során. Gartner kapcsolatai révén Freud  „unokájának”  vallotta  magát.  Műfordítóként megjelentette magyar nyelven Stekel két  alapművét,  az Üzenet az anyáknakés a Modern  házasság című  értekezését.  Lakásának állandó vendégei voltak a kor liberális és baloldali érzelmű gondolkodói, meghatározó művészei. József Attila betege és egyben barátja volt Gartnernek. Gulácsy Lajos A bíboros álmacímű festményét még az elmegyógyintézetben ajándékozta Gartnernek. Az orvosok, írók és képzőművészek mellett, színházi emberek is állandó vendégei voltak a Gartner háznak. Karinthy Ferenc Cini, Szendrő József színházigazgató és színész, Jávor Pál, a Latabár testvérek, Major Tamás és Keres Emil is gyakran vendégeskedtek nála. A háború után képviselőként az akkori politikai elit minden jeles és meghatározó képviselőjét ismerte.


 

Gordon Zsuzsa anyai nagyapja Szöllősi Lipót által készített reneszánsz könyvszekrény, dolgozóasztal és fotelek, amelyek 1900-ban díjat nyertek a Párizsi Világkiállításon.
Gordon Zsuzsa anyai nagyapja Szöllősi Lipót által készített reneszánsz könyvszekrény, dolgozóasztal és fotelek, amelyek 1900-ban díjat nyertek a Párizsi Világkiállításon.




















































A ma ismert gyűjtemény nagyrészt Gartner gyűjtői tevékenységéhez köthető. Saját korát gyűjtötte, de nem követett konkrét irányelveket, stílusirányzatokat. Olyan alkotásokat igyekezett megszerezni, amelyek nagy hatással voltak rá, amelyekkel nagy öröm volt „együtt létezni”- ahogy fogalmazott. Így kerültek Ámos Imre, Bene Géza, Perlrott Csaba Vilmos, Egry József, Tihanyi Lajos, Szőnyi  István,  Vaszary  János,  Gulácsy  Lajos, Iványi Grünwald Béla, Schönberger Armand, Szobotka Imre, Ziffer Sándor meghatározó művei a gyűjteménybe. Személyes kapcsolatai mellett – immár a II. világháborút követően – a műkereskedelemben is gyakran vásárolt, így bővítette tovább addig létrejött kollekcióját.Ez az elv határozta meg lánya, Gordon Zsuzsa gyűjtési  gyakorlatát  is,  azaz  az  apai  örökséget elsősorban a személyes kapcsolatok révén formálta tovább párjával. A szintén orvosként praktizáló Váradi István emellett komoly éremgyűjteményt  hozott  létre.  A  házaspár  Czóbel Béla mellett, Hermann Lipóttal, Szántó Piroskával, Biai-Föglein Istvánnal, Marton László – szobrásszal, valamint Kohán Györggyel került szorosabb barátságba, melynek számtalan személyes vonatkozású alkotás is emléket állít a gyűjteményben.


Gordon Zsuzsa és Dr. Váradi István a nappaliban
Gordon Zsuzsa és Dr. Váradi István a nappaliban   


Dr. Váradi István a dolgozószobában
Dr. Váradi István a dolgozószobában
                                                                                




















A Gordon-Váradi gyűjtemény kivételes kvalitásokat felsorakoztató kollekció. A századfordulón született posztimpresszionisztikus daraboktól, a harmincas évek néhány meghatározó életművén  keresztül  a  hatvanas  évekig  mutatja be a magyar művészet keresztmetszetét. Olyan  főművekkel  tarkított  gyűjtemény,  mely a festészetünk progresszív, inkább franciás ízű áramlatainak képviselőire fókuszál. A kollekció külön érdeme a folyamatosság, a két háború közötti művészeti hagyományokra épülő életművekből  is  nagy  számban  válogattak  a tulajdonosok.





(Kaszás Gábor)

 


 
További híreink