Schwarz Adolf és fiai a századelőtől az 1940-es évekig üzemeltettek üvegesműhelyt Budapesten, az egykori Két Szerecsen (ma Paulay Ede) utca 25–27. szám alatt. A bérház homlokzatán most is olvasható a hajdan odakerült Üveg-udvar felirat. Bár évtizedek teltek el, a Schwarz család működésének és a XX. század hányatott történelmének nyomai máig meghatározzák az épület atmoszféráját. Ennek a múltnak ismeretében nyitott galériát Glassyard néven a bérház első emeletének egyik lakásában Bencsik Barnabás művészettörténész és alapítótársa, Csörgő Tünde, akinek érdeklődése az utóbbi években fordult a kortárs képzőművészet felé.

Bencsik több évtizedet töltött a magyar művészeti szcénában: a legtöbben talán a Ludwig Múzeum egykori igazgatójaként ismerik, az elmúlt években pedig az ACAX – Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda vezetésével foglalkozott. Látván azonban a hazai művészeti intézményrendszer fokozatos beszűkülését, saját galéria létrehozása mellett döntött. Meglátása szerint a képzőművészek „belépő” generációja, vagyis a harmincas-negyvenes éveikben járók körül fogyni látszik a levegő: nem áll rendelkezésükre olyan támogató, inspiratív közeg, mely folyamatos, aktív munkára ösztökélné őket. Ez a tendencia nemcsak a művészek megnyilvánulási lehetőségeit szűkíti, hanem alkotóerejüket, produktivitásukat is redukálja. Ezt a folyamatot lassíthatja olyan új terek létrehozása, melyek méretüknek és kvalitásuknak köszönhetően biztosítják azt a közeget, amely nagyobb léptékű, szabadabb gondolkodásra inspirálja az alkotókat.

A Glassyard hat művész képviseletével kezdi meg működését: El-Hassan Róza, Lakner Antal, Csörgő Attila, Puklus Péter, Csákány István képzőművész és Radek Brousil cseh fotográfus tudhatja magáénak a galéria támogatását. Vezetőinek távlati tervei között szerepel a művészkör organikus bővítése: a hazai művészek képviselete mellett külföldi alkotókkal való együttműködésben is gondolkodnak, felismerve a hazai gyűjtők egyre fokozódó érdeklődését a nemzetközi szcéna iránt. A művészek értékesítését azonban Bencsik nemcsak a magángyűjtők körében képzeli el: a nemzetközi múzeumi intézményrendszer szintjén is jelentős érdeklődésre számít. Ez a terve nem előzmény nélküli, hiszen már a korábbi években is közreműködött abban, hogy magyar művészek külföldi múzeumok gyűjteményében helyezhessék el a munkáikat: Csákány István Bernsteinzimmer (Borostyánszoba) című alkotását a luxemburgi modern művészeti múzeum, a Mudam vásárolta meg kollekciója számára.

Csákány Istvánt a Glassyard tere is megihlette – mintegy visszaigazolva Bencsik azon állítását, miszerint a galéria légköre inspiratív hatással lesz a művészkörre –, és a kiállítótérben egy helyspecifikus installációt hozott létre. Ennek a nagy léptékű munkának a bemutatásával nyitott a galéria szeptemberben; a kiállítás november végéig látható az egykori Üveg-udvar épületében. A közönség érdeklődésének folyamatos fenntartása céljából az aktuálisan kiállító művész alkotói gyakorlatához illeszkedő programok kísérik a tárlatokat. A kiállítások a galériások reményei szerint olyan művészi és intellektuális töltettel bírnak majd, hogy hosszabb, több mint két hónapos periódusokban követhetik egymást.