Noha a nemzetközi aukciós műkereskedelem végleges 2012. évi számai még nem állnak rendelkezésre, a világ vezető árverezőházai már sok olyan adatot hoztak nyilvánosságra, amelyek alkalmasak az első mérleg megvonására.
A vezető nemzetközi aukciósházak, különösen a Christie’s tavalyi egyenlege kedvező. Több elemző úgy látja, hogy az eddig fej-fej mellett haladó két óriás, a Sotheby’s és a Christie’s csatájában most az utóbbi látszik lépéselőnybe kerülni. Ennek okai összetettek, és nem könnyű mérni az egyes tényezők tényleges hatását. Az egyik szembeötlő különbség, hogy a Christie’s kevésbé hegyez ki mindent a top-szegmensre, azaz az abszolút prémiumkategóriás művekre. Londoni South Kensington-i árverezőtermükben például ezer font alatt is indítanak liciteket, és az egyik legnagyobb forgalombővülést éppen itt érték el. Másrészt vetélytársuknál erőteljesebben építenek az internet kínálta lehetőségekre. A licitek egyre nagyobb hányada érkezik online, és ma már kizárólag online árveréseket is tartanak. Harmadrészt – és talán ez a legfontosabb – a private sales üzletágat határozottan, de diszkréten bővítik, kerülve a konfliktusokat a kereskedelmi galériákkal. Feltehetően ebben az összefüggésben értelmezendő a ház legfrissebb, nagy meglepetést keltett döntése, amely szerint a 2007 óta a vállalatbirodalomhoz tartozó neves galéria, a Haunch of Venison felhagy a „klasszikus” galériás tevékenységgel, nem képvisel többé kortárs művészeket, hanem csak a másodlagos piacon működik tovább a private sales üzletág egyik bázisaként. Bátran nyit a Christie’s a művészek új nemzedéke felé is: novemberben új aukciósorozatot indítottak A kilencvenes évektől napjainkig címmel, 1000–15 ezer font közötti indulóárakkal.
Mindkét ház a gyűjtői bázis bővüléséről ad számot – létszámban és földrajzi értelemben egyaránt. A Christie’s tavalyi tételeire például 136 országból érkezett licit, a vásárlók 19 százaléka korábban nem volt a cég ügyfele. Az elmúlt évben 6,27 milliárd dolláros összforgalmat értek el, 10 százalékkal többet az előző évinél. Ennél jóval nagyobb mértékben bővült a magáneladások volumene, így ezek aránya az összforgalomban már meghaladja a 15 százalékot. 
A Sotheby’s lapzártáig csak az aukciós forgalom adatait hozta nyilvánosságra; a 4,4 milliárd dollár elmarad a vetélytárs eredményétől. Ugyanakkor vigaszt – és jó reklámot – jelent a ház számára, hogy az elmúlt év leglátványosabb rekordjai az ő nevéhez fűződnek. Mindenekelőtt természetesen az új abszolút csúcs, amelyet Munch Sikolya ért el 119,9 millió dollárral májusban New Yorkban. Az élő művészek kategóriájában Gerhard Richter Absztrakt kép (809 – 4) című munkája lett az új rekorder 21,3 millió fonttal, míg az időskála másik végén egy 1520 körül keletkezett Raffaello-rajz a grafikák között ért el új világelsőséget 29,7 millió fonttal. Érdekesség, hogy a régi mesterek kategóriájában ennél többért festmény is csak egyszer kelt el, még 2002-ben. Rubens Betlehemi gyermekgyilkosság című vásznáért akkor – ugyancsak a Sotheby’snél – 49,5 millió fontot adtak.
Az elmúlt év tíz legdrágább leütése közül hatnak a Sotheby’s, háromnak a Christie’s, egynek pedig a pekingi Poly International volt az aukcionálója. A művek szerzői között Munchön és Raffaellón kívül Rothko (két alkotással is), Monet, Bacon, Warhol, Lichtenstein, Picasso és Li Keran szerepel, azaz a Raffaello-rajzot leszámítva csak XX. századi munkák jutottak a top 10-be. A tíz festmény együttes ára megközelítette a 600 millió dollárt, 44 százalékkal haladva meg az egy évvel korábbi hasonló mutatót. A csúcsárak tehát egyértelmű emelkedést mutatnak, és több olyan piaci elemzés is napvilágot látott, amely szerint a bővülés kizárólag az ebben a kategóriában elért áremelkedésnek köszönhető – más területeken inkább stagnálás, esetenként visszaesés tapasztalható. A Christie’s fentebb említett tapasztalatai ugyanakkor némileg árnyalják ezt a képet.
A legmagasabb összértékben a korábbi évekhez hasonlóan tavaly is Warhol és Picasso művei fogytak az aukciókon, ez azonban nemcsak a magas áraknak, hanem a tételek más művészekkel összehasonlítva jóval magasabb számának is köszönhető volt. A fenti nevek már sejtetik, hogy az elmúlt évben a legnagyobb növekedést a II. világháború utáni, illetve a kortárs művek forgalma érte el, azaz pontosan az a kategória, amelyet a néhány évvel korábbi válság a legdrasztikusabban érintett. Inkább van ezért itt szó a piac fellélegzéséről, mint sohasem látott új lendületről. Magas szinten ugyan, de stagnál az impresszionista és posztimpresszionista munkák iránti kereslet; ebben a kategóriában jó néhány művet csak érzékeny veszteséggel adhatott el tulajdonosa.
Miközben a Sotheby’s és a Christie’s megőrizte korábbi pozícióit, sőt részben javítani is tudott eredményein, a mögéjük az elmúlt években felzárkózott két vezető kínai aukciósház tavaly az előző évinél 50 százalékkal kisebb – 972, illetve 825 millió dolláros – forgalmat produkált. A végleges számokra még várni kell, de ez azt is jelentheti, hogy Kína elveszítette a világ legnagyobb műkereskedelmi piacának 2010-ben elhódított és a következő évben sikeresen megőrzött címét. A két ház, a Poly International és a China Guardian számára ez a hír kétségtelenül drámai, de a műtárgypiac egészét kevéssé rázta meg, mivel a szerteágazó okok között pozitívnak tekinthetők is vannak. Kínában a gyors változások valószínűsége egyelőre sokkal nagyobb, mint másutt, hiszen egy épülőfélben lévő, részben még szabályozatlan piacról és zömében elsőgenerációs, befektetési szempontok által jóval erőteljesebben vezérelt gyűjtői körről van szó. Ekkora visszaesés azonban itt is csak több tényező egybeesésével magyarázható. Egyrészt a forgalom felfutása számos új szereplőt csábított az aukciós piacra; a két vezető ház hiányzó bevétele tehát nem tűnt el teljesen a helyi piacról, csak másutt jelenik meg. Másfelől a kínai gyűjtők érdeklődése most már egyre inkább a nyugati művészet felé fordul; ezt az igényt a helyi aukciósházak nem tudják kielégíteni. A forgalom egy része tehát külföldre helyeződik át. Harmadrészt azon gyűjtők egy része, akik csak a gyors vagyongyarapítás reményében vásároltak, valóban elhagyta a piacot. Negyedrészt az aukciósházak által bevezetett óvintézkedések eredményeként jelentősen csökkent a leütött, de soha ki nem fizetett tételek száma, így a tényleges visszaesés kisebb a számokban megjelenőnél. A kínai forgalom zuhanása kiélezte a térségben a konkurenciaharcot. A pekingi aukciósházak egyrészt elkezdték meghódítani az eddig a nemzetközi házaknak átengedett hongkongi piacot, másrészt szorgalmasan építik hídfőállásaikat a nemzetközi műkereskedelem legfontosabb európai és amerikai központjaiban. Ugyanakkor a Christie’s és a Sotheby’s is képviseletet nyitott Pekingben és Sanghajban, és bár aukciókat jogi okokból itt még nem rendezhetnek, hongkongi árveréseik anyagát már rendszeresen bemutatják ezekben a városokban is. A „két nagy” és a kínaiak küzdelme az idei esztendőben is a nemzetközi műkereskedelem egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért folyamatának ígérkezik. 
E. P.