Az amerikai kontinens legtekintélyesebb modern és kortársművészeti vására, az Art Basel Miami Beach megközelítette az „anyarendezvény” dimenzióit: decemberi három napján ezúttal 267 galéria szerepelt – míg Bázelben tavaly 280 galéria képviseltette magát. A 14. alkalommal megrendezett seregszemlére 77 ezer látogató volt kíváncsi. A vásár ambiciózus törekvéseit bizonyítja az új igazgató kijelölése is: Noah Horowitz a New York-i Armory Show direktori státusával szakított, hogy új pozícióját elfoglalva az amerikai régiót képviselje Marc Spiegler általános igazgató és Adeline Ooi, az Art Basel Hong Kong igazgatója mellett a bázeli vezetőségben. A rendezvénynek a kezdetektől helyet biztosító Miami Beach Convention Center is jelentős fejlesztések, átépítések elé tekint 2016-tól.
A floridai hangulatot ez alkalommal erősen befolyásolta a latin-amerikai szellem. A kontinens déli részéről érkező galériák a résztvevők több mint 10 százalékát tették ki, túlnyomórészt a braziloknak köszönhetően. Új jelenségként a hivatalos amerikai–kubai közeledést követően megnőtt a kubai kortársművészet iránti érdeklődés. A közelmúltban például Havannában nyitott galériát a többek közt Pekingben is jelen lévő olasz Galleria Continua; Miamiban a kubai Carlos Garaicoa installációit állította ki.
Miamiban most a 10 millió dollár fölötti árak sem számítottak kirívónak, ez főleg a modern, vagy a már klasszikusszámba menő kortárs művek esetében volt jellemző. Francis Bacon Férfi kékben VI (1954) című olaj-vászon munkáját 15 millióért kínálták a New York-i Van de Weghe galéria standján, ugyanitt egy Picasso-festmény 10 millióért várt új tulajdonosára. Kiemelkedett az amerikai Louise Nevelson 16 korai művét bemutató Pace (New York, London, Menlo Park, Peking, Hong Kong) galéria, ahol az árak 75 ezer és egymillió dollár között mozogtak, ám ennek ellenére minden mű gazdára talált. A Hauser & Wirth galéria (Zürich, London, Somerset, New York, Los Angeles) amerikai művészek – Paul McCarthy, Mike Kelley – munkáit kínálta egymillió felett. Szintén ebben a szekcióban, egyéni kiállítás keretében szerepelt az amerikai Robert Mangold a madridi Elvira González galéria standján; a varsói Foksal galéria a lengyel Wilhelm Sasnal festményeit és Pawel Althamer szobrait tárta a közönség elé.
A Gmurzynska galéria Miamiban ünnepelte fél évszázados műkereskedelmi szereplését. Bár standját Germano Celant, a neves olasz kurátor rendezte, az a több mint száz felsorakoztatott művel inkább hasonlított egy árverezőház aukciót megelőző bemutatójához, mint egy vásári kiállításhoz. (Celant talán éppen ezt a szerepet próbálta megkérdőjelezni.) A munkák egészen a kölni indulástól kezdve követték a galéria történetét, amikor a mostani tulajdonosnő édesanyja, Antonia Gmurzynska megnyitotta műkereskedését, úttörőként vállalva fel az olasz és orosz avantgárd képviseletét, hiszen akkor még senki más nem mert a témához nyúlni. A standról nem hiányozhatott Kazimir Malevics, de Joan Miró, Pablo Picasso, Robert Motherwell, Jean Dubuffet és Yves Klein sem – az amerikai Robert Indiana festményét pedig 1,5 millió dollárért sikerült eladniuk.
Érdekes jelenség, hogy tavaly alig lehetett video- és digitális műveket látni. Kivételt csupán az amerikai Bill Viola vagy az izraeli Ori Gersht jelentett. A vásár egy másik területén, a Film Libraryben viszont 80 mozit nézhettek végig a látogatók – amennyiben volt erre idejük. A film szekcióban, a közeli SoundScape Parkban, David Gryn kurátor válogatásában félszáz filmet vetítettek a Frank O. Gehry által tervezett New World Center épületének külső homlokzatára. Itt olyan művészek munkáit tekinthették meg az érdeklődők, mint a holland Rineke Dijkstra vagy a brit Tracey Emin és Catherine Sullivan. Speciális filmbemutatóra is sor került a Colony Theater termében, ahol a land art történetéről James Crump rendezésében készült alkotást (Troublemakers – The Story of Land Art) vetítették egyestés előadásban.
Idén harmadszor kaptak külön szekciót a sokszorosított munkák és nyomatok. Itt 12 galéria szerepelt, köztük a műfajban neves Pace Prints (New York), a Paragon (London) és az STPI (Singapore).
A Nova szekcióban 34 galéria állította ki az elmúlt három évben készült munkákat. Az ismertebbek között az izraeli Keren Cytter videójával volt jelen a tel-avivi Noga galéria, míg a román Ciprian Muresan az iráni Navid Nuur társaságában mutatkozott be a Galeria Plan B (Kolozsvár, Berlin) standján.
A Positions szekció 16 galériája közül 12 az idén első alkalommal szerepelt a vásáron. A kínai He Xiangyu munkáit a White Space Beijing, a cseh Jaromír Novotnýét a hunt kastner (Prague) hozta el Miamiba.
Az ezúttal másodszorra összeállított, 14 galériát felölelő Survey szekció olyan 2000 előtt készült alkotásokat mutatott be, amelyek ritkán, vagy eddig még sosem kerültek a nagyközönség elé. Itt többek közt Peter Campus kilenc videomunkájával találkozhattunk a Cristin Tierney galéria (New York) standján; míg az amerikai Peter Sault a George Adams galéria (New York) képviselte.
A 2005 óta jelen levő Kabinett-szekciót alkotó 27 galéria standján érdekességként említhetjük az amerikai Richard Pettibone korai papírmunkáit – a párizsi Galerie 1900–2000-nél –, illetve Chris Burden installációit, amelyeket ez alkalommal is a Galerie Krinzinger (Bécs) állított ki.
A Convention Center épületén kívül a Collins Parkban 26 ismert és feltörekvő művész szerepelt – ez volt a Public szekció. A Bass művészeti múzeummal közösen szervezett kiállítás nagy méretű szobrait és installációit Nicholas Baume, a New York-i Public Art Fund igazgató-főkurátora válogatta. Itt többek közt a brit Tony Cragg, a svájci Sylvie Fleury, a német Katharina Grosse és az argentínai Tomás Saraceno munkáit tekinthette meg a közönség.
A vizuális projekteket kiegészítő előadások, beszélgetések is neves résztvevőket vonultattak fel: a szakértők listáján többek közt Hans Ulrich Obrist, Jenny Holzer, Shilpa Gupta és Szántó András is szerepelt.
Az Art Basel Miami Beach vonzáskörében 22 további szatellitvásár is várta az érdeklődőket, köztük a NADA, az Art Miami, a Pulse, az Untitled és a Design Miami számít jelentősebbnek.
A térségbeli múzeumok, galériák mellett a helyi magángyűjtők ismételten kitettek magukért. A kubai Gustavo Pérez Monzón első amerikai kiállítását a venezuelai Ella Fontanals-Cisneros műgyűjtő és családja által alapított Cisneros Fontanals Art Foundation termeiben mutatták be. Anselm Kiefer festményei, szobrai, installációi a Margulies Collection raktárházból kialakított terében voltak láthatók. Néhány utcával távolabb, szintén a Wynwood Art District területén a Rubell Family Collectionnál talált otthonra a No Man’s Land című, női művészek reprezentációjára vállalkozó tárlat.
Bagyó Anna
Megjelent a Műértő, 2016. februári lapszámában