A magát Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa legfontosabbjaként definiáló nemzetközi művészeti vásár a kereskedelmi galériák felvonultatása mellett az idén is tág teret biztosított a régiós nonprofit intézmények bemutatkozásának. A tavalyi év grúz és kazah kitekintése után most Azerbajdzsán került a fókuszba, mégpedig a Yarat (magyarul: alkotni) névre keresztelt nonprofit szervezetet népszerűsítő kiállítás formájában.
A csupán három évvel ezelőtt alapított intézet rohamos gyorsasággal fejlődik és bővül. Aida Mahmudova, a szervezetet alapító és igazgató fiatal művésznő – aki nem mellesleg a jelenlegi azeri elnök, Ilham Aliyev unokahúga – határozott kézzel fogja össze a szerteágazó tevékenységi köröket, amelyek közé a kiállításszervezés mellett többek közt az oktatás is tartozik. A függetlenségét 1991-ben elnyerő Azerbajdzsán kortárs művészetét a muszlim tradíciók, a szovjet múlt, valamint az elmúlt két évtized legmodernebb nyugati tendenciáinak sajátos keveréke alkotja. A térség művészeti felsőoktatási intézményei a tradicionális képzés hívei, így a Yarat által szervezett oktatási programok, külföldi szakemberek által tartott workshopok és előadások hiánypótló jelentőségűek. Hasonlóképp elvitathatatlan szerepének fontossága a művészeti seregszemlék – ezidáig két public art és számos film-, valamint rövidfilmfesztivált tudhatnak a hátuk mögött – szervezésében is. 
A Viennafairen látható, The Poetics of Ordinary című kiállítás olyan csoportos projekt, amelynek központi motívumául Baku híres-hírhedt Szovjetszkij nevű negyedét választotta Mahmudova. Elmondása szerint a kurátori koncepció kiindulópontját a változás gondolata képezte, amely egyszerre utal az ország, Baku és a meglehetősen lepusztult volt munkásnegyed urbánus megújulására. A környékre a XIX. század végi olajboom idején települtek be a vidékről a fővárosba költöző munkások. Az Ázsia és Európa határán fekvő ország népessége általánosságban – mind vallási, mind etnikai értelemben – is igen vegyes képet mutatott. A Szovjetszkij negyed különlegessége, hogy heterogén voltát a szovjet időszakban is meg tudta őrizni, így az ellenállás szimbolikus helyszínévé vált: számos író, képzőművész származik erről a környékről. A bécsi kiállításon bemutatott művek e hagyományra utalnak vissza, olyan, a helyi viszonyokhoz képest már-már progresszívnek számító kortárs műfajokkal ütköztetve, mint az installáció (Aida Mahmudova ajtót és annak vetett árnyékát polírozott acélból kirajzoló műve), a digitálisan manipulált fotó (Sanan Aleskerov digitálisan átdolgozott analóg épületfotói), vagy a videó (Orkhan Huseynov nyolc képernyős videoinstallációja, amely a negyed lakóinak életéből idéz fel részleteket). 
A Yarat kiállítása üdítő színfoltot képezett az idei bécsi vásár nonprofit intézményeinek sorában, habár helyzetét felesleges is összehasonlítani a többi – román, szerb, de akár osztrák – bemutatkozó helyzetével. Hiszen míg a Yarat az arab világ (azon belül is Dubaj és Doha intézményeinek), Aida Mahmudova pedig talán Sheikha Al-Mayassa, az ArtReview 2013. évi Power 100 listájának első helyét elnyert katari műgyűjtőnő nyomdokaiban jár, addig a közép-kelet-európai országok olyan állami szintű gazdasági problémákkal küzdenek, amelyek a nonprofit szféra törekvéseinek is komoly határokat szabnak.
A vásár Dialog szekciójában például román for-profit galériák mellett nonprofit szervezetek is képviseltették magukat, ám ahogy a szekció kurátora, Andreiana Mihail több alkalommal is hangsúlyozta, az ilyen intézmények helyzete igen problematikus, hiszen az állami és egyéb támogatások hiányából fakadóan már az oktatásnál elbukik az érdeklődő, potenciális művészetfogyasztó társadalmi réteg kinevelése. Így tehát a román nonprofit intézményeknek a kiállítóhely-teremtés mellett egyik elsődleges feladatukként az állami oktatási program kiegészítését kell vállalniuk. Erre mutat remek példát a Bukaresti Biennálét szervező Pavilion, ahol a kiállításokon túl számos workshop és művészetelméleti előadás kap helyet havi rendszerességgel. A bécsi vásáron szereplő intézmények közül az Alina Buga, Catalin Burcea és Raluca Demetrescu vezette Alert stúdió a kísérletezés helye, ahol minimális költségvetésből művészek és egyéb kulturális szakemberek közös, alapvetően kutatásra épülő projektjeit dolgozzák ki és valósítják meg. A szekció másik nonprofit kiállítója az Atelier 030202 nevű, szintén bukaresti székhelyű projekthelyszín volt, amely kísérleti és újmédia-munkák bemutatására ad lehetőséget, főként a nyolcvanas években született fiatal művészgeneráció számára, amelynek képviselői közé tartozik például Ioana Ciocan vagy Mihail Zgondoiu. A Viennafair román résztvevőinek kiállítását végignézve úgy tűnik, hogy a román kortárs szcéna erőssége a kritikai gondolkodáson alapuló, erősen konceptuális és politikus művészet, amely nemcsak a nonprofit környezetben találja meg a helyét, hanem a kereskedelmi területen is képes érdeklődést kelteni. Példa erre az Ivan galéria által képviselt, Budapesten jól ismert művészpáros, Anca Benera és Arnold Estefán tevékenysége is, akik saját elmondásuk szerint keresik a kritikai gondolkodás és a kereskedelmi szféra közötti átjárási lehetőségeket. Ez természetesen igen problematikus, hiszen lokális szinten az értő közönség hiánya mellett a műgyűjtés iránti komolyabb érdeklődésé is érzékelhető.
Ez azonban a vásár kazah származású igazgatónője, Christina Steinbrecher-Pfandt szerint a közép-kelet-európai régió egészére is jellemző. Összegzése szerint a régió művészete iránt a vásáron leginkább nemzetközi oldalról mutatkozott komoly érdeklődés, míg nemzeti szinten továbbra is várat magára a magángyűjtés kultúrájának kialakítása, széles körű elterjesztése, átláthatóbbá tétele. Meggyőződése szerint a Viennafair ebben a folyamatban is szerepet játszik, különösen a Talks szekcióban szervezett, műgyűjtéssel kapcsolatos beszélgetéseivel. Az így generált diskurzusnak azonban lokális szinten is folytatódnia kellene, elképzelése szerint azzal, hogy a magángyűjtők is szerepet vállalnak az oktatásban és a fiatal gyűjtőgeneráció kinevelésében, ami napjaink régiós problémáit ismerve, valljuk be, igencsak idealista elgondolás.

(Megjelent a Műértő 2014. novemberi lapszámában)

Dudás Barbara