Idén Magyarország áll a viennacontemporary, a bécsi Marx Halléban szeptember 21. és 24. között megrendezendő osztrák kortárs képzőművészeti vásár fókuszában. Nyolc hazai galéria részt rajta, Ausztria és Németország után a harmadik legnagyobb képviselettel. A kortárs képzőművészeti szempontból jelentősebb Lengyelországból csak egy galéria lesz ott – a varsói Raster –, s Közép- és Kelet-Európa többi országaiból, melyeknek jelenléte korábban egyértelműen meghatározta a vásár irányultságát, most már általában csak egy-egy résztvevő van jelen. Többek közt a Satellite Szarajevóból, a Sariev Plovdivból, a Kranjcar Zágrábból és a Gandy Pozsonyból; míg Romániából öt galéria érkezik. A romániai részvételt feltehetőleg komolyabb állami támogatás teszi lehetővé, hiszen a bécsi Román Kulturális Intézet a vásár hivatalos partnere. A magyar galériák nagyobb száma talán azzal is összefügg, hogy a válogató bizottság egyik tagja Valkó Margit, a Kisterem vezetője volt. A közép- és kelet-európai galériák jelenléte természetesen jelenti automatikusan a közép- és kelet-európai művészet képviseletét, és persze számos művész térségünkből nyugat-európai galériák standjain látható. Így például Anna Kolodziejska a Galerie Bernd Kuglernél, Natalia Zaluska a Christine König Galerie-nél szerepel.

A viennacontemporary ugyanúgy, mint elődje, a Viennafair, természetesen így is különleges figyelemben részesíti Közép- és Kelet-Európát: a régió művészei és galériái olcsóbban vehetnek részt a vásáron, s rendszeresen a kísérőprogramok fókuszában állnak. Érdemes feltenni azt a kérdést is: vajon melyek azok az impulzusok, amelyek ebből a régióból jönnek? Mit ad ez a térség a tőle nyugatabbra lévő Európának? Melyek azok a művészi pozíciók, közvetítési koncepciók, kommerciális megközelítések, amelyekből ott tanulni lehetne? Az egyik kiemelt program, amely talán választ adhat a kérdésekre, a Focus: Hungary, egy Mélyi József által Rethinking the Hungarian neo-avant-garde: the rediscovery of artistic positions from the 1960s and 1970s címmel összeállítandó bemutató. Az 1960–70-es évek magyar avantgárd művészetét az utóbbi években újra és újra felfedezik. Ez a figyelem olyan kommerciális közegben is jelen van, mint a kölni vagy a bécsi vásár, illetve a New York-i Elizabeth Dee Gallery (Műértő, 2017. július-augusztus). Műkereskedelmi szempontból probléma, hogy az itt számba jövő művek – a legfontosabb műfajok az akció, a performansz és a happening – jó része csak keletkezése pillanatában létezett. A dokumentáló anyagok, eredeti grafikák is véletlenszerűen maradtak fenn. Ez persze egyrészt értékesebbé teszi azt, ami megvan, másrészt megnyitja a főként egy vásár közegében releváns „rekonstruálások” lehetőségének széles skáláját.

A vásár másik, földrajzilag kitüntetett iránya a Nordic Highlights című program – a skandináv szcénát három északi, illetve a válogató bizottság egyik tagja, a Finnországban is érdekelt Timothy Persons berlini galériája képviseli.

Bécsnek nem a viennacontemporary az egyetlen vására. Több más kisebb rendezvény mellett létezik még az Art Vienna és az Art Austria is. Az Art Viennára és az Art Austriára szintén tavasszal kerül sor, és a kortárs művészeten kívül mindkettő helyet ad a XX. század, illetve a klasszikus modernitás periódusainak. Európai összehasonlításban, tehát a bázeli, kölni vagy londoni kortárs képzőművészeti vásárokhoz képest a bécsi vásárok csupán regionális jelentőségűek. Mindazonáltal bizonyítják, hogy Bécs működő kortárs művészeti tér, s hűen adják vissza a helyi közeg alakulását: például hogy több galéria is átköltözött ide Németországból, illetve itt nyitott második telephelyet. Ilyen a berlini Galerie Crone, a szintén berlini Oliver Croy és a düsseldorfi Beck & Eggeling. Az újak közé tartozik a Natalie Halgand, az unttld contemporary, a Galerie Lisa Kandlhofer és a Galerie Reinthaler.

Ugyanakkor vannak negatív hangok is – a befutott galériák gyakran elégedetlenek ezekkel a vásárokkal. A Georg Kargl Fine Arts, mely „Projektív esztétikai társaság”-gá alakult át, ezt hírül adó nyilatkozatában kijelenti: „A művészeti vásárok soha nem voltak az elmélyült beszélgetések helyei.”

Az osztrák Galerienverband minden évben megrendezi párhuzamosan – idén szeptember 14. és október 14. között – a curated by elnevezésű programot. A programon Bécs összesen 21 „vezető galériája” vesz részt. A bevált koncepció szerint minden galéria egy-egy kurátort hív meg, hogy termeiben egy általános témához – idén kép/olvasat/szöveg – kapcsolódó kiállítást szervezzen. Ugyancsak a párhuzamos rendezvények közé tartozik a Parallel Vienna. Tavaly a Schwedenplatzhoz közeli régi posta épületében került rá sor galériák, ideiglenes kiállítóhelyek részvételével és egyéni bemutatókkal; idén az előző helyszín átalakítása miatt a Sigmund Freud magánegyetem régi campusa ad neki otthont.

De a változások a többi rendezvényt sem kerülték el. Az Art Austriát 2016-ig a Leopold Museumban tartották meg, idén tavasszal – mivel helyét ott az Art Vienna foglalta el – a Liechtenstein Museumba költözött. A viennacontemporaryt 2015-ig Viennafairnek hívták, és a Bécsi Vásár Práter közeli területén került megrendezésre. Dimitrij Akszenov ingatlanvállalkozó 2012-ben társult be a Vinnafairbe, Szergej Szkatersikovval együtt. A kortárs műveket gyűjtő Akszenov 2013-ban először átvette a Viennafair 70 százalékát, majd 2015-ben az egészet; megvált az azt addig rendező Reed Messe cégtől, átnevezte a vásárt, és átköltöztette mostani helyére, a Marx Halléba.