Ma már szinte nincs nap nagy nemzetközi aukciósház árverése nélkül, de azért akadnak az évnek egyértelmű csúcspontjai, amelyek a piaci trendek elemzéséhez is alapul szolgálnak. Az ilyenek közé tartozik az őszi New York-i „nagyhét”: november 4. és 12. között a Christie’s, a Sotheby’s és a Phillips összesen 14 árverést tartott impresszionista, modern és kortárs kategóriában. Aki valamiféle fordulatra számított – akár pozitív, akár negatív irányban –, annak csalódnia kellett: a piac viszonylag kiegyensúlyozottnak, összességében normális „üzemi hőmérsékletűnek” mutatkozott, az árakat inkább a kvalitás, mintsem a bármennyire is vonzó proveniencia alakította. Az eredmények, főleg magyar szemmel nézve, impozánsak: a 14 aukció összforgalma jutalékkal együtt 2,33 milliárd dollárt, azaz mintegy 675 milliárd forintot tett ki, ami az eddigi legjobbak közé tartozik, még ha el is marad az idei tavaszi rekordhét 2,7 milliárd dollárjától. A hét során megszületett az árverések történetének második legmagasabb ára, számos művész ért el életműrekordot – és ugyancsak számos alkotás okozott csalódást eddigi tulajdonosának.

     Nézzük először, milyen újdonságokat vetettek be az aukciósházak a siker érdekében. Ez a kérdés azért is indokolt, mivel mindhárom háznak viszonylag új a vezetése, és ugyanazzal a tulajdonosi elvárással kell szembenéznie: még nagyobb forgalom, csökkenő költségek mellett. A valóság azonban más képet mutat. A forgalom nemigen bővül, és a beadókért folytatott ádáz harc magas szinten tartja a költségeket. A tételekre nyújtott garanciák gyakorlata nem szorul vissza, ellenkezőleg: a csúcskategóriában egyre megszokottabbá válik. Ez a Sotheby’s egykori tulajdonosa, A. Alfred Taubman kollekciójának árverésén érte el felülmúlhatatlan csúcspontját, ugyanis a Sotheby’s, nehogy a nagy vetélytárs megszerezze előlük a jogokat, az egész gyűjteményre garanciát vállalt 500 millió dolláros értékben. Bár a régi mestereknek a kollekcióban szereplő művei csak januárban kerülnek kalapács alá, az már most is biztos, hogy a teljes forgalom meghaladja majd az 500 millió dollárt; ennyit még soha egyetlen magángyűjtemény sem ért. Ugyanakkor számos kép a becsértéke alatt – sőt volt olyan Picasso-kép is, amely korábbi vételára alatt – kelt el, néhány be is ragadt, némiképp igazolva azokat a véleményeket, hogy a beszerzéseknél Taubmannak fontosabb volt az alacsony ár, mint a mű kiemelkedő kvalitása. Talán nem véletlen, hogy a cég szinte az árverés másnapján leépítéseket jelentett be, első lépésként jelentős végkielégítést kínálva az önként távozóknak. Garanciák ügyében a Christie’s sem volt sokkal visszafogottabb: legnagyobb aukciójuk, A művész múzsája című tematikus árverés tételeinek több mint a felére ők is garanciát adtak – mint mindig, részben saját szakállukra, részben harmadik fél bevonásával. Ez az rendezvény újdonság volt a piacon, hiszen kurátorok által összeállított, múzeumi értékű kiállítás előzte meg, melynek műtárgyai végül kalapács alá kerültek. A ház vezetői máris jelezték, hogy hasonló lépésekre a jövőben is készülnek. Az eredmény igazolta őket: a közel félmilliárd dolláros összforgalom a szezon legjobbja, és a sztártételért, Modigliani pazar fekvő női aktjáért adott 170,4 millió dollárnál eddig csak egyszer fizettek többet az aukciós műkereskedelemben. E tételnél elmaradt a szokásos titkolódzás: a kép egy olasz magángyűjteményből került az aukcióra, vevője pedig a taxisofőrből lett kínai milliárdos, a Sanghajban két magánmúzeumot is működtető Liu Yiqian, aki korábban inkább kínai műveket gyűjtött, és ezen túlmutató ambíciói most váltak igazán nyilvánvalóvá. Eddigi, viszonylag kisszámú külföldi műtárgya közé tartozik egyébként Sam Havadtoy két munkája, melyeket a londoni Art14-en, a Kálmán Makláry Fine Arts standján vásárolt. A Modigliani-festmény tetemes vételárát egy év alatt kell kifizetnie; a csúcstételek vásárlóinak biztosított pénzügyi konstrukciók tovább növelik az aukciósházak költségeit.

A „nagyhéten” született életműrekordok gazdái között modern és kortárs mesterek egyaránt megtalálhatók. Modigliani mellett többek közt Roy Lichtenstein (95,3 millió dollárral), Cy Twombly (70,5 millióval) és Louise Bourgeois (28,2 millióval) írta át eddigi legjobb árát, de rekordott döntött Le Corbusier, Balthus, Lucio Fontana, Claes Oldenburg, Mario Schifano, Frank Stella, Felix Gonzalez-Torres és Joe Bradley is. Paul Gauguin és Ernst Ludwig Kirchner ezúttal szobraival ért el csúcseredményt 30,9, illetve 8 millió dollárral. 

(Megjelent a Műértő 2015. december-2016. januári lapszámában.)
Emőd Péter