November 14–15-én rendezte a műszaki régiségekre szakosodott Breker cég 131. árverését. A két nap alatt három nagy műfaji csoportban (tudomány-technika, irodai tárgyak, játékok), összesen 27 gyűjtői témakörben 895 tétel került kalapács alá. Az érdeklődők egyebek mellett repüléssel, autózással, irodatechnikával, elektrotechnikával, távközléssel, hajózással, optikával, nyomdászattal és méréstechnikával kapcsolatos tárgyakra licitálhattak.
Gustave Vichy 1895-ben elkészített zenélő bábuja, az asztalnál író Pierrot ihlette meg Christian Baillyt, aki a 2014-es év világpolitikai helyzetéhez alkalmazkodva formálta meg a modern változatot: Vlagyimir Putyin aláírja a Krími Köztársaságnak az Oroszországi Föderációba befogadására vonatkozó szerződést. Ez a tárgy kelt el a legmagasabb áron: vevője 36 890 eurót fizetett érte.
Természetesen a többi témában is előfordultak igencsak magas leütések. 1891-ben gyártották azt a Fitch típusú írógépet, amelynek betűi nem alulról, hanem felülről ütötték a betűket a henger előtti papírra. Írás közben így a szöveg nem a kezelővel szemben és nem a gép által takarva, hanem jól láthatóan, felül jelent meg. A tétel árverési járulékkal növelt leütési ára 25 307 euró lett.
A rádiózás korai időszakába vezette vissza a kíváncsiskodókat az 1922-ben gyártott RB7-es típusú Marconiphone (10 122 euró). 1908-ban és 1910-ben gyártották azt a két, Marconi-rendszerű távírót, amelyek közül az egyiket a XX. század elején rendkívül elterjedten használták a hajózásban. Nemcsak a technikatörténettel foglalkozók, hanem már a mozirajongók is tudják: a Titanicról is ilyennel adták le a vészjelzéseket (5694 euró).
Átmenetet képeznek az ékszerek és a műszaki régiségek között a nemesfémből készített zenélődobozok, amelyek közül az Isaac Daniel Piguet és a Philippe Samuel Meylan által Genfben, az 1810-es évek elején készített burnótosszelence 24 593 euróért kelt el. Hasonlóan igényes darab volt a szintén genfi Jean Georges Remond 1815-ös munkája, egy szép hangú zenélődobozka (19 674 euró).
Kirakati reklám céljára állították elő száz évvel ezelőtt azt a 60 centiméter magas, szerecsenfejű babát, amelynek rugós motorja körülbelül 15 percig (!) mozgatta a figurát és szolgáltatta a zenét. Leopold Lambert terméke a gyűjtők körében is sikert aratott, a licitálás 10 122 eurónál ért véget.
Lipcsében gyártották 1904-ben azt a Polygraphon nevű zenélőautomatát, amelyben nemcsak a 62,5 centiméter átmérőjű – lyukasztással programozott – fémlemezeket, hanem 78-as fordulatú hanglemezeket is le lehetett játszani. A tekintélyes méretű, 154 centiméter magasságú, díszes szekrényben elhelyezett szerkezetet annak idején egy ötpennys bedobásával lehetett elindítani. A 35 lemezt is tartalmazó bútordarabot új tulajdonosa 18 445 euró megfizetése után vihette haza. Sokkal kisebb méretű volt és csak fémlemezt játszott le a Polyphon Musikwerke asztali zenegépe, amely 1900-ban hagyta el a lipcsei üzemet. A 49-c típusú készülék ezúttal 14 756 eurót hozott tulajdonosának.
A tételek jelentős részét képezték a játékok, szám szerint 365 darab került kalapács alá: babák, beépített zenélőszerkezettel; festett lemezfigurák, felhúzható rugós vagy lendkerekes mozgatással, járművek, modellek és 80 modellvasút. Ezek gyűjtői a licitáláskor néha – újra gyerekké válva – a leütési árat irreális magasságokba tornásszák fel. Száz évvel ezelőtt, Nürnbergben, Wilhelm Krauss műhelyében készült az a lendkerékkel és kurblis felhúzással egyaránt működtethető, dekoratívan megfestett lemez-motorkerékpár, amely kifogástalan állapota és az átlagosnál nagyobb mérete (24,5 cm) miatt ezúttal 14 756 eurós árat ért el. Egy, az 1920-as években forgalmazott asztali hegyezőt, két számológéppel 443 euróért lehetett megvásárolni. Három darab, 1940-es évekbeli gyermek-írógép, eredeti dobozában 172 eurót ért. Későbbi, irodai párjuk, négy darab márkás villanyírógép (Adler, Olypia, IBM) összesen csak 55 euróba került.
A magyar érdeklődő kissé összeszorult szívvel forgatta a katalógus lapjait, hiszen mifelénk némelyik tárgytípus darabjai között olykor különösen nagy pusztítást végzett a történelem. A rádiókat, a járműveket be kellett szolgáltatni, az irodai eszközöket, szerszámokat kiselejtezték, a telefonkészülék a Posta tulajdona volt. Mi bizony irigykedve böngésszük az eredményjegyzéket, és hüledezünk az 1865-ben előállított rézmikroszkóp 344 eurós árán, vagy az 1902-ben forgalmazott és az Egyesült Államokban szabadalmaztatott Gilmore izzólámpa 221 eurós végösszegén. Az 1880-ban gyártott, favázas, falra szerelhető Bell-készülék 76 centiméteres méretével már valóságos bútordarabnak számít (553 euró). Az 1900-as években gyártott, Ericsson asztali távbeszélő számára az induktor szecessziós ívben meghajlított mágnese szolgált tartószerkezetként; a dekoratív kivitelű készüléket a későbbi műszerészek Lábass Juci (1896–1932) színésznőről nevezték el (430 euró).
A Deutsche Ultraphon cég 1925-ben dobta piacra azt az asztali lemezjátszót, amelynek két hangszedője egyszerre és sajátos visszhangot eredményezve szólalt meg. Ehhez a szakmai szempontból tökéletes, vásárlói nézőpontból fényűző megoldású, viszont felejthetetlen hangzást biztosító készülékhez vásárlója ezúttal 1138 euróért jutott hozzá.


(Megjelent a Műértő 2014. december–2015. januári lapszámában)

Fejér Zoltán