A császárváros patinás árverési házát 1707-ben alapította I. József, így világviszonylatban nemcsak a legrégebbiek közé tartozik, de évente kétszeri speciális Kaiserhaus-aukcióival teljesen egyedülálló. Mivel az osztrák Habsburgok, a bajor Wittelsbachok vagy az orosz Romanovok, sőt az Osztrák–Magyar Monarchia arisztokratáinak „uraságtól levetett holmijai” lassan, de biztosan elfogynak, újabban bevezették a főúri licitálások elnevezésében is a „számottevő származású” („bedeutender Provenienz”) kiegészítést, amelybe a nemesi származásúak mellett egyéb hírességek relikviái is beleférnek. Legutóbb szeptember 10-én vittek kalapács alá 237 tételt, amelyben – szokás szerint – pontosan egy tucat hazai vonatkozású is akadt, ebből emelünk ki néhány érdekességet.

Reneszánsz madonnapózban és -öltözékben örökítette meg egy ismeretlen XIX. századi művész közel fél négyzetméteres, sötét tónusú olajképén Köröspataki Kálnoky Mária Anna Judith grófnőt (1770–1832) térdén ülő kisfiával, a fehér ingecskéjében hozzá bújó Gusztáv Józseffel. Eredeti rámájával együtt 1000–1500 euró közé becsülték, és ennek felső határán értékesítették. Néhány tétellel később a festmény „folytatása” következett: egy páros akvarellel, gyönyörű, korabeli rokokó keretekben. A leheletfinom vízfestmények egyikén gróf Köröspataki Kálnoky Gusztáv József (1799–1884) látható derékig, immár deresedő hajú és bajszú, érett férfiként, díszmagyarban (fekete vitézkötéses attilában és barna prémmel szegélyezett mentében); másikán neje, Elisabeth Maria Henrica (1809–1875) ült modellt a névtelen alkotónak, vállait szabadon hagyó hófehér biedermeier ruhában és divatosan fésült, középen magasra tornyozott, kétoldalt fülloknis frizurával. A páros tétel becsértéke felett, 2000 euróért kelt el.
Felemásan alakult a közismert és közkedvelt bécsi biedermeier mester, Josef Kriehuber (1801–1876) két 1832-es akvarelljének sorsa. Kriehuber a fotográfia elterjedéséig az osztrák és magyar főnemesek, főpapok, tábornagyok, világhírű művészek és tudósok sokat foglalkoztatott, rendkívül termékeny portréfestője volt. Kaunitz-Rietberg Franziska hercegné (1773–1859) háromnegyedes, ülő alakja fodros és masnis fehér csipkefőkötőben, magasan zárt nyakú, bordó selyemruhában és rojtozott szegélyű sötétlila bársony vállkendőben önmagában arisztokratikus távolságtartást sugall. Közelebb hozza őt az utókorhoz a 25×19 cm-es kép hátoldalán olvasható kéziratos német nyelvű feljegyzés: „Fanny Kaunitz hercegné, született Weissenwolff grófnő arcképe. Ezt a képet leánya, egyben nagynéném, Tini Pálffy hagyta nővéremre, akitől fivérem örökölte, és én szeretett unokahúgomnak, Nadine Berchtoldnak adtam tovább, aki Kaunitz hercegné dédunokája. Nikolaus Pálffy, Bécs, 1929. I. 24.” Az időtől sárgult, üvegezett és rámázott kartont 1500–2500 euróra becsülték, végül új tulajdonosa 2250 euróért szerezte meg. Jóval többre, 4 és 8 ezer euróra tartották a festő azonos évjáratú és méretű másik munkáját, amely I. Ferenc József császárt ábrázolja kétévesen, díszpárnák között ülve, a kor szokása szerint „uniszexnek” tartott, bodros lánykaruhában, de lábánál fiú voltát jelző játéklovacskával. Noha Johann Ender előző évben készült vízfestménye mellett ez a második legkorábbi gyermekportré az uralkodóról, mégsem keltett érdeklődést, talán túl magasra tartott becsértéke miatt.
Wagner István
(Megjelent a Műértő 2015. októberi lapszámában).