A szeptember elején immár harmadik alkalommal megrendezett Art International Istanbul kortárs művészeti vásár idén is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A metropolisz egyik legszebb részén, az Aranyszarv-öböl partján, a Haliç Congress Center pavilonjaiban szervezett műkereskedelmi fórumot 25 ezer török és külföldi látogató kereste fel.

    A vásárt az 1987 óta megrendezett, nemzetközileg is jelentős presztízsű Istanbul Biennial hivatalos megnyitója előtti szakmai napokon megjelenő közönség számára szervezték. Az erősen nemzetközi színezetű biennálé, a keleti környezet és persze a gazdag programok nagy számban vonzották a nonprofit szféra csoportjait és a műkereskedőket, műgyűjtőket. A szervezők a helyi gyűjtők hajlandóságát is számításba vették, akik bár kezdetben más, a műkereskedelem arénájába újonnan bekerült országok gyűjtőihez hasonlóan még csak a hazai, esetleg nemzetközi sztároktól vásároltak, de ma már a kevésbé ismert, fiatal külföldi művészektől is vesznek alkotásokat.
A viszonylag rövid időtartamra, a megnyitó napját is számítva háromnapos hosszú hétvégére tervezett vásár gazdag VIP-programjában a helyi művészeti, műkereskedelmi színtér színe-java szerepelt – így a galériákon (Gallery Night), az intézményeken kívül nem utolsósorban az egyre gyarapodó török műgyűjtők magángyűjteményei is, melyeket saját otthonukban vagy kortárs múzeumokká alakított terekben, szoborparkká avanzsált felhőkarcolók teraszain, esetleg egy vállalat székházának irodáiban állítottak ki. A rendezvényt felkészült, hosszú vásárszervezői múltra visszatekintő török és nemzetközi szakemberekből álló csapat szervezi, a hazai kiállítókat az İnterteks, a külföldi partnereket az Angus Montgomery cég képviseli. 
Minden pozitívuma ellenére az Art International betolakodónak számít az isztambuli műkereskedelmi színtéren az idén már tizedszerre megrendezett, főleg török érdekeltségű Contemporary Istanbul vásárral szemben. A novemberi, karakterében inkább a nemzeti színeket képviselő versenytársnak mégis marad elég tere, hiszen a hazai galériák közül több mindkét eseményen részt vesz, és a lelkes közönség érdeklődése sem lanyhul.
Isztambul speciális földrajzi pozíciójából fakadóan a Kelet (vagy a Nyugat) kapuját képviseli – az inkább a nemzetközi résztvevőkre koncentráló névsor is ezt a tényt igazolta. Az idén rekordszámú, 83 galéria 24 országból érkezett. A kiállítók között egyre több helyi galéria is szerepel: a 13, főleg isztambuli kereskedő közül hárman először vettek részt az eseményen. Jelentős számban képviseltették magukat az európai, amerikai és közel-keleti, valamint a kínai és indiai galériák. 
A vásáron a hagyományos technikák vezettek: a festményeket nemcsak a galériások, hanem a gyűjtők is előnyben részesítették. A kiállított művek ára 3 és 300 ezer dollár között mozgott. 
A londoni Victoria Miro galéria az angol Grayson Perrytől két nagyméretű, egész falat lefedő gobelint, valamint kerámiamunkákat mutatott be. A stand különlegességét fokozta az angol művészpáros, Elmgreen és Dragset alkotása, egy magas talapzaton elhelyezett, lakkozott öntött rézből készült meztelen, ülő férfialak. A New York-i Robert Miller David Hockney öt festményből álló sorozatát, Gilbert & George és a japán Yayoi Kusama munkáit tárta a közönség elé. A New York-i–párizsi Lelong galéria Jaume Plensa nagyméretű, guggoló emberalak-szobrát mutatta be. A vásáron már a kezdetektől részt vevő bécsi Galerie Krinzinger többek között nagyméretű Marina Abramovic-fotót, a belga Hans Op De Beeck objektjeit, valamint a német Jonathan Meese festményeit állította ki. A Krinzinger mellett – az osztrákokra jellemzően – hat térségbeli galéria is megjelent a rendezvényen. Az Ernst Hilger standján Daniele Buetti hat, a női sorsot taglaló, a képi ábrázolás mellett a szövegre összpontosító, provokatív műve került előtérbe. A Galerie Lindnernél Maurer Dóra két festménye is szerepelt. A párizsi Suzanne Tarasieve galéria a német Markus Lüpertz két nagyméretű festményét és fejszobrait hozta el a vásárra. 
Meglepően sok, összesen 14 spanyol galéria vonult fel ez alkalommal: kettő Madridból és 12 a katalán kormány támogatásával Barcelonából, köztük olyan neves kiállítókkal, mint a Joan Prats vagy az Angels Barcelona. A Távol-Keletről a Hongkongban és Sanghajban egyaránt jelen lévő Pearl Lam galéria érkezett, itt most is kínai művészek absztrakt festményei voltak láthatók. Az indiai művészeket képviselő Sakshi galéria ez alkalommal nem hazai művet hozott: az idei Velencei Biennálén Arany Oroszlán-életműdíjjal kitüntetett ghánai művész munkáját, El Anatsui üvegkupakokból „szőtt” szőnyegét mutatta be.
Európa keleti részéből is többen megjelentek a vásáron. A bolgár Sariev Contemporary galéria a nemzetközileg is ismert bolgár sztárművész, Nedko Solakov és más bolgár alkotók munkáival ismertette meg a közönséget. A bukaresti Zorzini nagyméretű festményeket állított ki a romániai Dan Maciucától és Ioan Popdantól. A lengyel tulajdonosnők által Berlinben működtetett galéria, a Żak | Branicka a makedón házaspár Hristina Ivanoska & Yane Calovski nagyméretű festményinstallációját és más papírmunkákat mutatott be elegánsan rendezett standján. Magyar galéria ez alkalommal nem szerepelt az eseményen.
A török kiállítók között egyéb nemzetközi vásárokon is gyakori vendég, az elit városrészben működő Rampa galéria most is a hazai művészeket, míg egy másik jelentős isztambuli galéria, a Dirimart a külföldi alkotókat részesítette előnyben. Természetesen jelen volt az Art Baselen is rendszeresen részt vevő egyetlen török galéria, a Galerist, és a Londonban is galériát működtető Pi Artwork. A közelmúltban alakult isztambuli Öktem & Aykut videomunkát is bemutatott a pavilonján.
A kongresszusi központ teraszán, közvetlenül a történelmi Isztambulra tekintő festői kilátású Aranyszarv-öböl partján egy tíz szoborból és installációból álló By the Waterside (Vízparton) című projekt is helyet kapott. A művek közt szerepelt a plovdivi Sariev galéria jóvoltából Rada Boukova bolgár művész fafaragású űrhajós és görögdinnye installációja, valamint Stefan Nikolaev magába burkolózott ember formájú bronz-platina-alumínium figurája, melynek az I Hate America and America Hates Me címet adta. Egy nagyméretű, földre terített bronz rózsafüzér, Javier Péréz műve, a barcelonai Carles Taché Projects galériát képviselte. A vízen lebegő hulahoppkarikák kompozícióját, a török Sakir Gökcebag installációját az isztambuli Galerist hozta el a rendezvényre.

   Az Art International idején a Haliç Congress Center első emeletén szervezték meg Moving Image címmel az új médiát bemutató művészeti vásárt. Itt húsz művésztől várták egy- és többcsatornás videoinstallációk a közönséget, akik az ülésre, vagy akár fekvésre is kényelmesen berendezett, elegáns környezetben élvezhették a filmeket.
Bagyó Anna
(Megjelent a Műértő 2015. októberi lapszámában).